2012. december 23., vasárnap

Anya, te vagy a Jézuska?

"Anya, te vagy a Jézuska?" Ezzel a címmel kaptam emailt, úgy látszik minden évben előjön a téma. Vagyis ki hozza a Karácsonyfát, hogy kerülnek ajándékok a fa alá, ki az angyal, stb. A levél, amit kaptam, az én soraim alatt olvasható, zölddel, kezdjétek azzal. 

Az én szüleim egyszerre voltak zseniális színházi rendezők és színészek. Hála nekik most is. Nálunk Erdélyben az Angyal hozza az ajándékot, nem Jézus. 12 éves koromig meg se fordult a fejemben, hogy az Angyal és szüleim cseleznek, pláne nem, hogy nincs is angyal... Vannak szülök, akik ma ezt a teológiai tévedést hazudják gyermekeiknek - jószándékkal. Valamit nagyon jól csináltak az én egyszerű szüleim. Ha egy színész nagyon jól játszik, közben a néző nem fogja ezt mondogatni magában: "Ez csak színjáték!". Hanem felkacag, sír, érez, dobog a szíve, azonosul a színészek szava és gesztusa mögötti üzenettel. Azt hiszem, velem ez történt. Ezért megértettem, hogy Karácsonykor Jézus a válasz az emberiségnek, Jézus az Atya ajándéka, Jézust ünnepeljük.  

A karácsonyi ajándék is Jézus. CHRISTmass is about CHRIST. Így az alma, a csoki, a dió, minden ajándék szimbólikusan és kicsit olyan lesz, mint az Eukarasztia. Vagyis nem legyártották, elárúsították, megvásárolták, hazahozták, becsomagolták... hanem csak úgy, lett. Adatott. "Áttjött a falakon..."- ahogy ezen töprengtem sokszor, minden évben. Formája egyszerű, logikus, tartalma messze efölött van: maga Isten. A diót, a csokit, az almát nem anya vagy apa csinálta, vásárolta, csomagolta. Azt is Isten teszi elénk. És ha megesszük, és elimádkozzuk az étkezés utáni imát: Aki ételt, italt adott... nem fogok édesanyámra gondolni, nem fogom megkérdezni hol vásárolták, piaci vagy bolti, hány lejbe került... stb. Tudni fogom már, hogy ki adta az ételt-italt, ajándékot-életet. Szép, nem igaz? Megértem, hogy Jézus az Ajándék, és benne minden ajándék. Na ezt kell Karácsonykor érthetővé tenni először a felnőtteknek, majd ha ők megértették, a gyermekeknek is.

(Az anyuka levele nagyon szép, szét kéne küldeni sok anyukának. Két észrevétel: "Az ajándékot én hozom, ez igaz" - kijelentés szép, csak nem karácsonyról szól. Ballagásra jó lesz ez a mondat vagy egy szülinapra. Karácsony ennél mélyebb. Ezért így mondanám: "Az ajándék maga Jézus, ma este minden ajándék Tőle van". Másik: Jézuska kifejezés helyett jobb lenne mindenütt Kis Jézust mondani, írni).


Ide még:
KI IS HOZZA A KARÁCSONYFÁT?

Mit mondjunk szülők gyermekeinknek?

„Ha valakit túlságosan korán kiábrándítanak az angyalka hitéből, az
illető valószínűleg egész életében csak az ésszerű oldalát fogja látni a
karácsonynak. Az ilyen szülő azután olyan karácsonyt rendez a saját
gyermekeinek, amely azoknak csak az értelméhez szól, mivel a szülőt is csak ésszerű megfontolások vezetik az ajándékozásban. Így a gyermek szívében élő irracionális igények nemcsak kielégítetlenül maradnak, de öntudatra sem ébrednek. Semmiféle ‘ajándékozás szelleme’ nem ér fel azzal a varázslatos képpel, ahogy a Jézuska ajándékait hozó angyalka eljön az éjszakában és karácsonyfát tesz a szobánkba.

Csak az angyalkával együtt vált a karácsony igazán a gyermekek ünnepévé, mivel némelyik gyerek csak ebbe vetett hitének segítségével tud igazán örülni az ajándékainak, mert különben úgy érezné, nem érdemli meg őket. A karácsony igazi csodája az, ami a gyermek lelkében megy végbe, és aminek segítségével az átlátszó álruhát, amelyben a Jézus születését hírül hozó angyalka alakja mögött a szülő rejtőzik, egy jóakaratú, boldogító
világ ígéretévé változtatja. A gyermek számára az angyalka nemcsak a szülők, hanem Isten nagylelkűségét is jelképezi. Ezt a jóindulatot nem bizonyítja  kellőképpen, ha elég sok vagy elég különleges ajándékot kap. Annál inkább bizonyíték számára, ha a szülők hajlandóak évente egyszer olyan világot teremteni gyermekük számára, amely összhangban áll a vágyai által irányított természetfeletti gondolkodással. A karácsonyfás angyal ennek a jóindulatnak és a gyermekek boldogsága iránti elkötelezettségnek a szimbóluma, így létezése sokkal nagyobb biztonságot kínál a gyermeknek, mint akár a legbőségesebb ajándék, amelyet a
szülők saját személyükben nyújtanak át neki.

A túl korán ránk kényszerített ésszerűségnek, csakúgy, mint minden más túl
korai tapasztalatnak, az lesz a következménye, hogy szegényesebb
fegyverzetben kell később szembenéznünk az élet forgandóságával és
megpróbáltatásaival.”
(Részlet Bruno Bettelheim: Az elég jó szülő című könyvéből)
  


Anya, te vagy a Jézuska? - tette fel a kérdést egy kislány édesanyjának. Így. Írásban.

Anyukája pedig levelet írt neki. 

„Kedvesem!
Nagyon jó kérdést tettél fel, és tudom, hogy már egy ideje gondolkozol rajta. Szeretnék jól válaszolni neked, de nem is olyan könnyű.
A válasz az, hogy nem, nem én vagyok a Jézuska.
Az ajándékokat én hozom, ez igaz. Én figyelek rád hónapokon át, hogy tudjam, mi okozna neked igazán örömöt. Én választom ki, és én is csomagolom be őket, pont úgy, ahogy az én anyukám is tette, amikor még kislány voltam, és ahogy az ő anyukája is annak idején. (És igen, Apa is segít benne.)
Elképzelem, ahogy majd te is megteszed ezt a te gyerekeidért, és tudom, hogy mekkora öröm lesz látnod az arcukat, amilyen izgalommal bontják ki az ajándékaikat, és jobban ragyognak, mint a karácsonyfa.
De te sem leszel ettől Jézuska.
A Jézuska hatalmasabb, mint bármelyik személy, és jóval régebb óta végzi a dolgát, mint amióta mi élünk. Amit ilyenkor tesz, az egyszerű, de nagyon fontos. Megtanítja a gyerekeket arra, hogy hogyan higgyenek valamiben, amit nem látnak a saját szemükkel, vagy nem tudnak megérinteni.
Ez egy nagy feladat, és nagyon fontos feladat. Az életed során mindig szükséged lesz arra, hogy hinni tudj: magadban, a barátaidban, a tehetségedben, a családodban. Szükséged lesz arra is, hogy hinni tudj olyasmiben, amit nem tudsz megmérni, nem tudod a kezedbe fogni, vagy bizonyítani, hogy létezik. Ilyen például a szeretet, az a hatalmas erő, ami onnan legbelülről világítja be az életed, még a legsötétebb, leghidegebb pillanatokban is.
A Jézuska egy tanító, és én a tanítványa vagyok. Igyekszem jól csinálni. Most már ismered a titkot is, hogy hogyan jut be a házakba láthatatlanul, hogy a fa alá tegye az ajándékokat: azok az emberek segítenek neki, akiknek a szívét örömmel töltötte meg.
Az olyan emberek, akiknek tele van a szívük szeretettel és örömmel, mint Apa és én, segítünk a Jézuskának megtenni valamit, ami amúgy lehetetlen lenne, ha jobban belegondolsz.
Úgyhogy nem, nem én vagyok a Jézuska. Jézuska a szeretet, a varázs, a remény, a hit és a boldogság. De az ő csapatában vagyok, és most már te is benne vagy. Segítesz?
Szeretlek,
Anya”