2010. december 31., péntek

Évvégi hálaadásra – Szilveszter este

December 31-e, óesztendő napja, a római kalendáriumban Szent Szilveszter pápa ünnepe. Római születésű volt, s majdnem huszonkét évig, 314-től 335-ig volt pápa. A szerény Szilveszter pápa alakja a legendák fényében világtörténelmileg egyedülálló jelentőségű, mert ő volt az a pápa, aki Nagy Konstantinnal együtt történelmet formált.
Liturgikus szempontból karácsony nyolcadában vagyunk. A keresztény világ a Szent Karácsony napját követő nyolc napban –összefüggő, egyetlen ünnepként- a megtestesülés titkáról elmélkedik, a Betlehemben megszületett Jézust ünnepli, imádja. Az emberbarát Istent, aki Mária és József szeretetében, törékeny valójában ennyire közel jött hétköznapjainkhoz, az angyalok kórusával tovább dicsőítjük: Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség minden jóakaratú embernek.

December 31-e a ugyanakkor a polgári év utolsó napja. Katolikus templomainkban ezen a napon az esti órákban az év utolsó szentmiséjére jövünk össze hálát adni. Sok helyen hagyomány, hogy az év utolsó napján közösen mondunk hálát Istennek az egész évben kapott áldásokért. Van, ahol gyakorlattá tették azt is, hogy a köszönetet nem csak általánosságban fogalmazzák meg, hanem előbb összegzik az elmúlt évi eseményeket, tapasztalatokat, megpróbálják levonni a tanulságokat és úgy állnak Isten elé köszönetet mondani. A közösség apraja-nagyja, gyermekek és felnőttek, külön és együtt is az élő Úr elé térdelnek, hogy hálát adjanak. Elénekeljük a Te Deumot, a Szentháromságot dicsérő himnuszt. Valóban, nemcsak a szív igénye ezen a napon, hanem kötelességünk is, hogy köszönetet mondjunk Istennek és dícsérjük Őt, aki örökre velünk van az időben és őrködik az emberiség felett irgalmas szeretetének hűségével.

Az év elején elindultunk sokféle tervvel. Menet közben találkoztunk sokféle akadállyal. Remélhetőleg van, amit sikerült megvalósítanunk a tervekből, s valószínűleg van több minden, amit nem sikerült. Hogyan értékeljük ennek az évnek a sikereit, eredményeit, és hogyan magyarázzuk a kudarcait?
Olyan jellemző, hogy ilyenkor ki hogyan beszél erről. Vannak emberek, akik a legtermészetesebb módon dicsekszenek. Mutogatják a teljesítményeiket. Munkájuknak a gyümölcsét. „Ezzel a két kézzel hoztam létre mindent”- mondogatják. És azt a két kezet vajon ki adta? Ki őrizte meg egy éven át egészségben, épségben? Az Isten, aki szeret és akar téged. Mert terve van veled. Van, aki ma panaszkodik. Másokat vádol. Van aki sajnáltatja magát. Vannak, akik magyarázkodnak. Megmagyarázzák, hogy mit miért nem végeztek el idén és mi miért nem sikerült.

Mi hogyan értékeljük ezt a mögöttünk levő esztendőt? Hogyan zárjuk ezt az évet? Helyesen értékelni csak az tud, aki a teljes valóságot látja. A teljes valóságot csak az látja, aki ismeri az élő Istent, és látja, számon tartja az Ő cselekedeteit. Aki ismeri az élő Istent, és látja az Ő cselekedeteit, az pedig önkéntelenül is megalázza magát előtte, és kitüntetésnek tartja, hogy előtte alázhatja meg magát. Innen fakad az imádás, a hála, a dicsőítés. Ha most vissztekintünk az elmúlt évre, lássuk meg benne az Úr jótéteményeit. Köszönjük meg a mindennapi kenyeret. De a mindennapi Igét is, mivel táplált. A szentmiséket, a szentségek kegyelmeit, az Egyházat, a közösséget. Köszönjük meg a munkát, az egészséget, de a próbákat és nehéz perceket is. Köszönjük meg Istennek nagy ajándékát: a testvért! A jó szót, bátorítást, a mosolyt, amit egymásnak adthattunk. S adjak hálát, hogy másnak megbocsáthattam és hogy nekem is megbocsátottak! Istené legyen minden dicsőség! Szívből dicsőítsük, áldjuk és magasztalják Őt. Múltunkat bízzuk irgalmára, jelenünket szeretetébe, jövőnket pedig gondviselésére.

Ma este mindnyájunknak el kell döntenünk, mit viszünk tovább az új esztendőbe, és mi az, amit hagyunk veszni ezzel az elmúló évvel. Jó lenne, ha minél kevesebb terhet vinnénk át a következő esztendőre. Nagyon fontos lenne az, hogy semmi feleslegeset ne vigyünk magunkkal. Például semmi sérelmet, keserűséget, bosszúvágyat, megbántottságot, haragot. Ma este mindezt lerakhatjuk az Úr Jézus lábaihoz. Mindezt szívből megbocsáthatjuk azoknak, akik ebben az évben bármit is vétettek ellenünk. Minden kárt, kellemetlenséget, keserűséget szívből megbocsáthatunk.

De szilveszter estéjén előre is kell tekinteni, célokkal, tervekkel kell belépni az új esztendőbe. Holnap is feladatok várnak rám. Fényt, szeretetet kell vinnem egy különös világba. Michaella nővér négysorosát idézem. Címe: Kockacukor. Valahol ízetlen, keserú az élet, / Az isteni Jóság oda dob be téged. / Zümmögsz, kockacukor, mint áldozati dal, / S elfogysz. De édesül a keserű ital.
2011-ben is - Bízzuk életünket újra Krisztusra!

2010. december 23., csütörtök

Szent Család Vasárnapjának üzenete – gondolatok az ünnep kapcsán

A Mária Rádióban elhangzott hanganyagot jobboldalon találjátok, kissé lennebb görgetve az oldalt.



Karácsony Főünnepét követő első vasárnapon Szent Család vasárnapját ünnepeljük. A megtestesülés csodáját Isten sokféleképpen végbevihette volna. Mégis választott népe közül egy különleges jegyespárra esett a választása, Isten Fiát Mária és József szeretete vette körül, amikor e világba jött. Fölfoghatatlan titok: Isten egy földi családba született bele. Jézus családba születik. De ezzel valójában egy újfajta család született az emberiség történetében, mely a Szentháromság szeretetének legtökéletesebb képe itt a földön és minden emberi együttélés legtökéletesebb, örök mintája. Minden földi családnak és emberi társadalomnak elénk állított modellje. Ha a Szent Család életére tekintek, megértem, mit kérek a Miatyánkban: amint a mennyben, úgy a földön is!

Jézus családja Mária és József, a názáreti Szent Család. Jézus, akinek az Atya dolgaiban kell lennie, Mária, aki igenjével lett az Úr szolgálólánya, és József, a munkás, az ács, aki igaz ember volt. Valóságos, egyszerű, mondhatni hétköznapi emberek. Félelmekkel, aggódásokkal. Nagy kérdésekkel, megoldhatatlannak tűnő problémákkal. Gondoljunk a foganás emberi körülményeire, a betlehemi szűlés-születés mostoha adottságára, az Egyiptomba való menekülésre, az idegen földön kényszerűségből eltöltött évekre. Nem egy kiváltságos, minden gond nélkül élő család ez. De amely felett nyitva van az ég, ahol érezni lehet, mert hittel keresik benne Isten Atyai jelenlétét. Ezért az egyszerű, hétköznapi názáreti család életkeretei között is felragyog a szeretet örök misztériuma, Jézus és az Atya mindeneket felülmúló kapcsolata. Ez a Szent Család lelkülete.
Jézus családja azonban csak első látásra Mária és József. Hisz mindaz, aki cselekszi a Mennyei Atya akaratát, az mind Jézus testvére, nővére, egy család vele. És ez az Egyház. Család és Egyház. Ez a kettő szorosan összetartozik. Az Egyház Jézus családja, a család kis-Egyház, azaz Egyház kicsiben. Ecclesia domestica. Magyarul: minden egyházi közösségnek, amelyet Jézus jelenléte gyűjt egybe, egyben családias közösség is kell legyen. Vajon családiasnak mondható-e a mi plébániánk, keresztény valóságunk? Egymás testvéreiként fordulunk egymáshoz, hogy Jézus valódi családjaként, a Mennyei Atya gyermekeiként élhessünk, akik szeretik egymást? Ha sok család, szerzetesi közösség és egyházközség formálódna názáreti otthonná, Isten országa a világ számára is kézzelfoghatóan jelen lenne a földön.



Szent Család ünnepe természetesen egyben bátorítás a keresztény családoknak. „A család az Egyház és a társadalom alapsejtje. Az emberi nem jövője ma a családtól függ, ezért működjünk együtt minden jóakaratú emberrel, aki felelősséget érez a család iránt” – így buzdít II. János Pál pápa a FC kezdetű apostoli buzdításában. Az isteni terv szerint a család egy megszentelt hely, amelyet az Egyház mindig támogat, különösen ma, amikor belülről és kívülről egyaránt sok veszély fenyegeti. Szükség van arra, hogy isteni segítséghez folyamodjunk, bizalommal tekintve a Szentcsaládra, az eredeti „családegyházra”, amelyben Isten titokzatos tervének megfelelően hosszú éveken át élt Isten Fia.

Csak az egység, a Szeretet-Isten ajándéka teheti a családot a szeretet, az élet befogadásának otthonává, a gyermekek számára pedig az erények és a keresztény értékek iskolájává.

A mai ünnep tehát arra indítja a keresztény családokat, hogy tapasztalják meg életükben az Úr szerető jelenlétét, s ugyanakkor Krisztus emberszeretetétől indíttatva tegyenek tanúságot a világban a szerelem és a szeretet, a házasság és a család szépségéről. A család, amely egy férfi és egy nő felbonthatatlan szövetségére épül, az a kiváltságos környezet, amely az emberi életet – annak kezdetétől természetes végéig – befogadja és óvja. Érdemes tenni a családért és a házasságért, mert érdemes tenni az emberért, aki Isten legértékesebb teremtménye.

Szeretettel kérlek, kedves szülők és gyermekek, imádkozzatok együtt, legyetek az imádság otthonaivá. A szülők szívesen imádkozzanak gyermekeikért. A gyermekek imádkozzanak apjukért, anyjukért és testvéreikért, és szeressék őket, a fiatalokat szüleik szeretetétől felbátorítva kövessék saját hivatásuk szavát a házasságra, papságra, vagy a szerzetesi életre; az idősek és a betegek, találják meg a számukra szükséges támogatást és megértést.