2012. december 23., vasárnap

Anya, te vagy a Jézuska?

"Anya, te vagy a Jézuska?" Ezzel a címmel kaptam emailt, úgy látszik minden évben előjön a téma. Vagyis ki hozza a Karácsonyfát, hogy kerülnek ajándékok a fa alá, ki az angyal, stb. A levél, amit kaptam, az én soraim alatt olvasható, zölddel, kezdjétek azzal. 

Az én szüleim egyszerre voltak zseniális színházi rendezők és színészek. Hála nekik most is. Nálunk Erdélyben az Angyal hozza az ajándékot, nem Jézus. 12 éves koromig meg se fordult a fejemben, hogy az Angyal és szüleim cseleznek, pláne nem, hogy nincs is angyal... Vannak szülök, akik ma ezt a teológiai tévedést hazudják gyermekeiknek - jószándékkal. Valamit nagyon jól csináltak az én egyszerű szüleim. Ha egy színész nagyon jól játszik, közben a néző nem fogja ezt mondogatni magában: "Ez csak színjáték!". Hanem felkacag, sír, érez, dobog a szíve, azonosul a színészek szava és gesztusa mögötti üzenettel. Azt hiszem, velem ez történt. Ezért megértettem, hogy Karácsonykor Jézus a válasz az emberiségnek, Jézus az Atya ajándéka, Jézust ünnepeljük.  

A karácsonyi ajándék is Jézus. CHRISTmass is about CHRIST. Így az alma, a csoki, a dió, minden ajándék szimbólikusan és kicsit olyan lesz, mint az Eukarasztia. Vagyis nem legyártották, elárúsították, megvásárolták, hazahozták, becsomagolták... hanem csak úgy, lett. Adatott. "Áttjött a falakon..."- ahogy ezen töprengtem sokszor, minden évben. Formája egyszerű, logikus, tartalma messze efölött van: maga Isten. A diót, a csokit, az almát nem anya vagy apa csinálta, vásárolta, csomagolta. Azt is Isten teszi elénk. És ha megesszük, és elimádkozzuk az étkezés utáni imát: Aki ételt, italt adott... nem fogok édesanyámra gondolni, nem fogom megkérdezni hol vásárolták, piaci vagy bolti, hány lejbe került... stb. Tudni fogom már, hogy ki adta az ételt-italt, ajándékot-életet. Szép, nem igaz? Megértem, hogy Jézus az Ajándék, és benne minden ajándék. Na ezt kell Karácsonykor érthetővé tenni először a felnőtteknek, majd ha ők megértették, a gyermekeknek is.

(Az anyuka levele nagyon szép, szét kéne küldeni sok anyukának. Két észrevétel: "Az ajándékot én hozom, ez igaz" - kijelentés szép, csak nem karácsonyról szól. Ballagásra jó lesz ez a mondat vagy egy szülinapra. Karácsony ennél mélyebb. Ezért így mondanám: "Az ajándék maga Jézus, ma este minden ajándék Tőle van". Másik: Jézuska kifejezés helyett jobb lenne mindenütt Kis Jézust mondani, írni).


Ide még:
KI IS HOZZA A KARÁCSONYFÁT?

Mit mondjunk szülők gyermekeinknek?

„Ha valakit túlságosan korán kiábrándítanak az angyalka hitéből, az
illető valószínűleg egész életében csak az ésszerű oldalát fogja látni a
karácsonynak. Az ilyen szülő azután olyan karácsonyt rendez a saját
gyermekeinek, amely azoknak csak az értelméhez szól, mivel a szülőt is csak ésszerű megfontolások vezetik az ajándékozásban. Így a gyermek szívében élő irracionális igények nemcsak kielégítetlenül maradnak, de öntudatra sem ébrednek. Semmiféle ‘ajándékozás szelleme’ nem ér fel azzal a varázslatos képpel, ahogy a Jézuska ajándékait hozó angyalka eljön az éjszakában és karácsonyfát tesz a szobánkba.

Csak az angyalkával együtt vált a karácsony igazán a gyermekek ünnepévé, mivel némelyik gyerek csak ebbe vetett hitének segítségével tud igazán örülni az ajándékainak, mert különben úgy érezné, nem érdemli meg őket. A karácsony igazi csodája az, ami a gyermek lelkében megy végbe, és aminek segítségével az átlátszó álruhát, amelyben a Jézus születését hírül hozó angyalka alakja mögött a szülő rejtőzik, egy jóakaratú, boldogító
világ ígéretévé változtatja. A gyermek számára az angyalka nemcsak a szülők, hanem Isten nagylelkűségét is jelképezi. Ezt a jóindulatot nem bizonyítja  kellőképpen, ha elég sok vagy elég különleges ajándékot kap. Annál inkább bizonyíték számára, ha a szülők hajlandóak évente egyszer olyan világot teremteni gyermekük számára, amely összhangban áll a vágyai által irányított természetfeletti gondolkodással. A karácsonyfás angyal ennek a jóindulatnak és a gyermekek boldogsága iránti elkötelezettségnek a szimbóluma, így létezése sokkal nagyobb biztonságot kínál a gyermeknek, mint akár a legbőségesebb ajándék, amelyet a
szülők saját személyükben nyújtanak át neki.

A túl korán ránk kényszerített ésszerűségnek, csakúgy, mint minden más túl
korai tapasztalatnak, az lesz a következménye, hogy szegényesebb
fegyverzetben kell később szembenéznünk az élet forgandóságával és
megpróbáltatásaival.”
(Részlet Bruno Bettelheim: Az elég jó szülő című könyvéből)
  


Anya, te vagy a Jézuska? - tette fel a kérdést egy kislány édesanyjának. Így. Írásban.

Anyukája pedig levelet írt neki. 

„Kedvesem!
Nagyon jó kérdést tettél fel, és tudom, hogy már egy ideje gondolkozol rajta. Szeretnék jól válaszolni neked, de nem is olyan könnyű.
A válasz az, hogy nem, nem én vagyok a Jézuska.
Az ajándékokat én hozom, ez igaz. Én figyelek rád hónapokon át, hogy tudjam, mi okozna neked igazán örömöt. Én választom ki, és én is csomagolom be őket, pont úgy, ahogy az én anyukám is tette, amikor még kislány voltam, és ahogy az ő anyukája is annak idején. (És igen, Apa is segít benne.)
Elképzelem, ahogy majd te is megteszed ezt a te gyerekeidért, és tudom, hogy mekkora öröm lesz látnod az arcukat, amilyen izgalommal bontják ki az ajándékaikat, és jobban ragyognak, mint a karácsonyfa.
De te sem leszel ettől Jézuska.
A Jézuska hatalmasabb, mint bármelyik személy, és jóval régebb óta végzi a dolgát, mint amióta mi élünk. Amit ilyenkor tesz, az egyszerű, de nagyon fontos. Megtanítja a gyerekeket arra, hogy hogyan higgyenek valamiben, amit nem látnak a saját szemükkel, vagy nem tudnak megérinteni.
Ez egy nagy feladat, és nagyon fontos feladat. Az életed során mindig szükséged lesz arra, hogy hinni tudj: magadban, a barátaidban, a tehetségedben, a családodban. Szükséged lesz arra is, hogy hinni tudj olyasmiben, amit nem tudsz megmérni, nem tudod a kezedbe fogni, vagy bizonyítani, hogy létezik. Ilyen például a szeretet, az a hatalmas erő, ami onnan legbelülről világítja be az életed, még a legsötétebb, leghidegebb pillanatokban is.
A Jézuska egy tanító, és én a tanítványa vagyok. Igyekszem jól csinálni. Most már ismered a titkot is, hogy hogyan jut be a házakba láthatatlanul, hogy a fa alá tegye az ajándékokat: azok az emberek segítenek neki, akiknek a szívét örömmel töltötte meg.
Az olyan emberek, akiknek tele van a szívük szeretettel és örömmel, mint Apa és én, segítünk a Jézuskának megtenni valamit, ami amúgy lehetetlen lenne, ha jobban belegondolsz.
Úgyhogy nem, nem én vagyok a Jézuska. Jézuska a szeretet, a varázs, a remény, a hit és a boldogság. De az ő csapatában vagyok, és most már te is benne vagy. Segítesz?
Szeretlek,
Anya”

2012. november 3., szombat

Interjú

A lejátszó töltődik
Nemrég az RTV egyik munkatársával beszélgettem. Az interjú A román televízió 3-as csatornáján került bemutatásra. Megosztom veletek is, nézzétek-halljátok. Kulcsszavak: templom, nyitottság, egyén és közösség, jelen pillanat és örök élet.

2012. október 28., vasárnap

Mit nézel? Meddig látsz?

A lejátszó töltődik

Szeretettel osztom meg veletek Évközi 30. Vasárnapi prédikációmat.

A mai Evangélium kapcsán:

1. Adjunk hálát szemünk világáért! Isten az ép szem, ép test pártján áll, védjük egészségünket, előzzük meg a betegségeket. De betegség idején mi is kiáltsunk hittel Jézushoz, mint Bartimeus.
2. Bartimeus már akkor hisz, amikor még vak. Kiáltása hitből fakad. A "harmadik szemével" már lát. Ezért mer kérni segítséget, amikor bajban van. Aki segítséget tud kérni a bajban, az látó ember. Tovább lát a bajokon, ezért van reménye.
3. Mélyebb látás: látni a valóságot. Illúzióink és önzésünk vakító erő tud lenni. Akkor van nappal, akkor lesz világosság bennünk, ha minden emberben látjuk a testvért.
4. Nem venni észre minden apró hibát, gixert, mások tévedéseit... tudni mélyebbre látni, ösztönözni, segíteni mindenkit a jóban való megerősödésre.

2012. október 21., vasárnap

Nagykilenced a Szentcsalád templom felszentelésére készülve - 9. hét


9. HÉT TÉMÁJA: KRISZTUSBA GYÖKEREZNI  

1. Olvassuk el ezt a részt a kolosszeiekhez írt levélből (Kol 2,6-7):

Mivel tehát elismertétek Krisztus Jézust uratoknak, éljetek is benne. Verjetek benne gyökeret, épüljetek rá és erősödjetek meg a hitben, ahogy tanultátok, s bővelkedjetek a hálaadásban.

2. Elmélkedjünk az Ige felett:

Krisztus feltámadt, Krisztus él – és minket is éltetni akar. A gyökér a stabilitás és a biztonság jele, az erős gyökérzet bármilyen nagy viharban megtart. Ugyanakkor a fa a gyökereken keresztül kapja a vizet és a tápanyagokat. Ha egy fát kivágnak, ha a törzset elválasztják a gyökerektől, akkor a fa elpusztul. Új templomot építettünk – vajon mi lesz vele húsz év múlva? És száz év múlva? Ez attól függ, mennyire erősek azok a gyökerek, amelyek minket, a remeteszegi plébánia tagjait Krisztushoz kapcsolnak. Ha jól Őbelé gyökerezünk, ha gyermekeinknek, unokáinknak is megtanítjuk, milyen értékes az Istennel való kapcsolat, az imádság, a szentmise, hogy mekkora kincs rejtőzik a szentségekben és micsoda erőforrás élni velük – akkor a Tőle kapott kegyelmek megtartják majd a templomot is, közösségünket is. A Krisztussal való személyes és közös kapcsolatunk életerőt, jövőt és reményt ad.


Én Istenem, gyógyíts meg engemet!
Nézd: elszárad a fám, a testem-lelkem fája…
De épek még a gyökerek talán.
A tompa, tunya tespedés alatt,
Gyökereimben: érzem magamat,
És ott zsong millió melódiám.

Én Istenem, gyógyíts meg engemet!
Hiszen – nem is éltem igazában.
Csak úgy éltem, mint lepke a bábban,
Csak úgy éltem, mint árnyék a fényben:
Rólam gondolt roppant gondolatod
Torz árnyékaképpen.

Egy kóbor szellő néha-néha
Valami balzsam-illatot hozott.
Akkor megéreztem: ez az élet,
S megéreztem a Te közelléted, –
S maradtam mégis torz és átkozott.

Én Istenem, gyógyíts meg engemet.
Én szeretni és adni akarok:
Egy harmatcseppért is – tengereket.

S most tengereket látok felém jönni,
És nem maradt egy könnyem – megköszönni.
(Reményik Sándor: Gyógyíts meg!)

3. Ismerjük meg templomunkat: tabernákulum.

A tabernákulum a szentélyben, központi helyen helyezkedik el. Ide helyezi el a pap a szentmise után megmaradó szentostyát. Ennek kettős célja van az Egyházban: részben innen veszünk szentostyát, ha beteghez kell vinni, másrészt ide lehet betérni szentséglátogatásra, hogy imádásunkat kifejezzük Jézus Szent Színe előtt.

4. Pontok és segítő kérdések elcsendesedéshez: 

*** Életem mely viharaiban volt már erősségem az Istennel való kapcsolatom? Hogyan tartott meg akkor, hogy Krisztusba kapaszkodtam?
*** Hiszem-e, hogy remeteszegi közösségünk számára is van jövő – Jézus Krisztusban? Mit tehetnék, hogy erősödjenek a minket Vele összekötő gyökerek a mi családunkban és a plébániánkon?

5. Heti feladat:

Keress egy számodra szép fát egy kertben, az utcán vagy a természetben, és csodáld meg, mennyi életerőt kap gyökerein át. Köszönd meg Jézusnak, hogy Ő is így táplál téged minden percben. * Vegyél részt ezen a héten egy hétköznapi szentmisén, s kérd Istentől a kegyelmet, hogy megújulva tudj élni és másoknak is életet adni.  Miatyánk… Üdvözlégy… Dicsőség…

2012. október 19., péntek

Templomszentelés

A lejátszó töltődik

Szeretettel osztom meg az Erdély Tv összeállítását templomszentelési ünnepünkről.

2012. október 7., vasárnap

Lelki felkészülés templomunk felszentelésére - 8. hét


8. HÉT TÉMÁJA: JÉZUS, AZ ÉLETADÓ  

1. Olvassuk el Szent János evangéliumából ezt a részt (Jn 20, 19-23): 

Amikor beesteledett, még a hét első napján megjelent Jézus a tanítványoknak, ott, ahol együtt voltak, bár a zsidóktól való félelmükben bezárták az ajtót. Belépett, megállt középen és köszöntötte őket: "Békesség nektek!" E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: "Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket." Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: "Vegyétek a Szentlelket!”

2. Elmélkedjünk az Ige felett:

„Együtt voltak” – a feltámadt Jézus mindig ott jelent meg, ahol több tanítvány együtt volt: amikor együtt imádkoztak, étkeztek, halásztak vagy éppen vándoroltak. Azt gondolnánk, a templomban mi is mindig „együtt vagyunk”. Mit mond erről Aranyszájú Szent János? „Jézus nem egy egyszerű (fizikai) együttlétről beszél. Amit Ő mond, az ezt jelenti: ha valaki elsősorban miattam szereti felebarátját, én velük leszek. Ma azonban azt látjuk, hogy az emberek nagy részének a barátsága mástól függ: egyikük azért szeret, mert őt is szeretik; a másik azért, mert tisztelik őt; a harmadik azért, mert valamilyen evilági ügy elintézésében valaki hasznos lehet számára. De nehéz találni olyan valakit, aki ahogyan kell: Krisztusért szereti felebarátját. Aki akkor is, ha gyűlölik, ha megsértik, ha halálveszély fenyegeti, nem szűnik meg szeretni. Mivel Krisztus így szeretett, a legnagyobb szeretettel.” Jézus messzire fénylő, lelkünket felmelegítő, életünket átalakító szent jelenlétét csak akkor tapasztalhatjuk meg, ha igyekszünk az Ő lelkületével fordulni embertársainkhoz, és templomi közösségünk minden tagjához. Istenünk, aki megengeded, hogy templomunk felszentelésének napját lelkünk javára megünnepeljük, hallgasd meg néped könyörgő szavát. Add, hogy erről a helyről mindig tiszta áldozat szálljon eléd, reánk pedig a megváltás bőséges kegyelme áradjon. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

3. Ismerjük meg templomunkat: az oltár

Az oltár a latin altare szóból származik, és azt a magaslati helyet jelölte, ahol az áldozatot bemutatták. Ezért az oltárhoz minden templomban a szentélyben legalább egy lépcsőfok vezet fel, melyet oltárlépcsőnek nevezünk. Az oltár kőből vagy fából készül, és az újabb előírások szerint elmozdíthatatlannak kell lennie. Felső lapját mensanak hívjuk, mert a hívő ember titokzatos eledele és életadó ereje az a kenyér, melyet Jézus ad erről az asztalról. Az oltár az a hely, ahol Jézus keresztáldozatának szentségi megjelenítése végbemegy. Mindezek miatt az oltár kiemelten tiszteletet érdemel. Az oltár több, mint miséző asztal, mert fel van szentelve és ahol lehetséges, szentek ereklyéivel ékesítik. 

4. Pontok és segítő kérdések elcsendesedéshez: 

*** Jézus vágya, hogy mi, az Ő tanítványai, az Ő Egyháza, „együtt legyünk”. Ki az a plébániai közösségben, akitől valamiért távol érzem magam? Mit tehetnék, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz?  
*** Jézus békességet hoz a Szentlélekben. Életem mely területére kell kérnem ezt a békét imádságban? 

5. Heti feladat: 

Ezen a héten vegyél részt valamilyen közösségi alkalmon vagy szolgálatban a plébániánkon. * Imában hozd magad elé az új templomot. Gondolatban ülj egy padba azzal a személlyel, aki nehéz számodra a plébániai közösségben. Kérd Jézust, hogy adja meg számotokra is, a ti kapcsolatotokba is az Ő békességét!     Miatyánk… Üdvözlégy… Dicsőség… 

2012. szeptember 30., vasárnap

Nagykilenced a Szentcsalád templom felszentelésére készülve - 7. hét


7. HÉT TÉMÁJA: A BŰN LEHETŐSÉGE FENNÁLL, DE ÉN ÚJRA KRISZTUST VÁLASZTOM  

 1. Templomunk felszentelési ünnepe közel van. Kilencedünk hetedik hete kezdődik. A héten erről az Igéről elmélkedünk (Róm 6,11-23):  

Ezért tekintsétek magatokat is úgy, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek Jézus Krisztusban. Ne uralkodjék tehát halandó testeteken a bűn, és ne engedelmeskedjetek kívánságainak. Ne adjátok át tagjaitokat a bűnnek a gonoszság eszközeként, hanem mint a halálból életre keltek, adjátok magatokat Isten szolgálatára, tagjaitokat meg az igazság eszközéül szenteljétek az Istennek. (…) Gyümölcsötök a megszentelődés, célotok az örök élet. Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka azonban az örök élet Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.

2. Elmélkedjünk az Ige felett:

„A szeretet lényege, hogy megfogjuk egymás kezét. A szeretet hiányának következménye, hogy darabjaira esik a világ. (…) Tudom, milyen, mikor egy közösség tagjai elkezdenek zsummogni, itt is, ott is hibákra találni, és ezért mindig csak a másikat okolni. Keresztes Szent János mondta: Ha egy csutakot az ingoványból kiveszünk, majd tűzre tesszük, annak előbb ki kell sírnia, fortyognia magából a mocsarat, s csak azután kaphat lángra. Persze naiv, aki azt hiszi, hogy a tűz szüli a fában lévő, a meleg hatására felszínre kerülő, mocskos levet. A tűz csak láthatóvá teszi az évek alatt felgyülemlett, éghetetlen ingoványt. Isten jelenlétében, a közösségben szépen megtisztulunk, és lassan-lassan mi is eggyé tudunk válni a lánggal, lobogni kezdünk, fényünk, világunk, melegünk lesz, eggyé válhatunk Krisztussal – ez a lelki élet. Nem szabad félnünk a tűztől, a lángtól, a közösségben végzett csendes munkától, mely mindannyiunkból olyan dolgokat hozhat felszínre, melyekről nem is volt sejtelmünk. (…) Ha őszintén szembe nézünk magunkkal, az újból és újból felcsapó szeretetlángokban elpárolognak hibáink, kisebb-nagyobb bűneinktől is megtisztulhatunk.” (Böjte Csaba)

3. Ismerjük meg templomunkat: gyóntatószék

Templomainkban –előírás szerint– valahol a bejárat mellett, hátul (helyenként az oldalhajóban) foglal helyet a gyóntató szék vagy gyóntatófülke. Nálunk is, a főbejárattól jobbra helyeztük el. A kiengesztelődés, bűnbánattartás kijelölt helye ez. Hitünk világosan tanítja, hogy itt a Megváltó Jézus Krisztus valóságosan van köztünk: elveszi a világ bűneit, személyes bűneinket is, szabaddá tesz, hogy tisztán tudjunk színe elé állni, nevét megdicsőíteni. Aki ide bemegy, bűnei megvallásával újra Krisztust választja.


4. Pontok és segítő kérdések elcsendesedéshez:

„Te alkottál végtelennek, mert úgy tetszett a szívednek -- Lelkem törékeny edénye, mert akartad, testet öltött, újra, újra kiüríted, s friss élettel újratöltöd. Ezt a kicsiny nádtilinkót mindenütt hordod magaddal és betöltöd a világot
örökké új dallamokkal” (Rabindranath Tagore: Te alkottál végtelennek). Haragtartás, örök méltatlankodás, hideg közömbösség, pletykaság, rosszhiszeműség, önzés – ha nem szakítunk ezekkel, bár fizikailag élünk, a lelkünk nem tud megtelni élettel. Nekem mely bűnömmel kellene szakítanom, hogy több élet legyen bennem és körülöttem?

5. Heti feladat:

 *** A templomszentelésre készülve válasszak ki életemben egy területet, amelyben szeretetemnek megújulásra van szüksége.  Vegyek részt ezen a héten egy hétköznapi szentmisén, s kérjem Istentől a kegyelmet, hogy megújulva tudjak élni és másoknak is életet adni. *** Szentgyónással is készüljek a nagy ünnepre!  Miatyánk… Üdvözlégy… Dicsőség…

2012. szeptember 23., vasárnap

Lelki felkészülés templomunk felszentelésére - 6. hét


6. HÉT TÉMÁJA: ISTEN MEGBOCSÁTÁSA MEGKÍVÁNJA, HOGY ÉN IS MEGBOCSÁSSAK  

1. A hatodik hét kezdődik imakilencedünk folyamatában. Heti igénk legyen ez:  

21 Akkor odalépett hozzá Péter és megkérdezte: "Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor kell neki megbocsátanom? Talán hétszer?" 22 "Mondom neked - felelte Jézus -, nem hétszer, hanem hetvenhétszer. 23 A mennyek országa hasonlít a királyhoz, aki el akarta számoltatni szolgáit. 24  Amikor elkezdte a számadást, eléje állítottak egyet, aki tízezer talentummal tartozott neki. 25 Mivel nem volt miből megfizetnie, megparancsolta, hogy adják el feleségestül, gyerekestül, minden vagyonával együtt, s úgy fizessen. 26 A szolga leborult előtte, és úgy kérte: Légy türelemmel irántam, s mindent megfizetek neked! 27 Az úr megkönyörült a szolgán, szabadon engedte, s adósságát is elengedte. 28 Amikor kiment, a szolga találkozott egy másik szolgával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, elkezdte fojtogatni és követelte: Add meg, amivel tartozol! 29 A másik szolga leborulva kérte: Légy türelemmel irántam, s mindent visszafizetek neked! 30 De ő nem engedett, hanem fogta, börtönbe vetette, míg meg nem fizette tartozását. 31 Amikor a többi szolga látta a történteket, igen elszomorodott. Elmentek és jelentették uruknak mind, ami történt. 32 Az úr maga elé hívatta, és így szólt hozzá: Te gonosz szolga! Kérésedre minden adósságodat elengedtem. 33 Nem kellett volna néked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én megkönyörültem rajtad? - 34 Ezzel az úr haragjában átadta a poroszlóknak, míg meg nem fizette mind, amivel tartozott. 35 Így tesz mennyei Atyátok is veletek, ha mindegyiktek meg nem bocsát szívből felebarátjának."

2. Elmélkedjünk az Ige felett:

Mi is az igazi szabadság? Hogy megtehetek bármit, amit csak akarok? Nem. Hanem az, hogy Jézus életének, megváltásának, bennem való életének köszönhetően nem kell a rossz, a bűn rabszolgája legyek. Van kiút a félelemből, ki lehet jönni a sötétségekből, a megkötözöttségekből. Az igazi szabadság Jézusban található meg. Akkor érem el, amikor elhiszem, sőt, átjárja egész bensőmet annak felismerése, hogy Isten megbocsátott nekem! Nincs az a nagy bűn, amit Isten ne tudna megbocsátani, ha leteszem, ha megbánom, ha kész vagyok változtatni. És ennek folytatása is van: én is ugyanígy tehetek. Elengedhetem mások hibáit, tévedéseit. Megbocsáthatok, ha vétettek ellenem, ha sértéseket kaptam tőlük. Szabad lehetek – Jézusban. Templomszentelésre készülve illő megvizsgálnom: nincs-e harag, sértődöttség a szívemben. Induljak el a megbocsátás útján… hogy szabad, fesztelen és örömteli legyen a szívem. 

3. Ismerjük meg templomunkat: a szentély

Ami az ószövetségi templomban a szentek szentje, az a keresztény templomnak a szentélye (sanctuarium). A templom legszentebb része ez, melyet a keleti liturgiában az ikonosztázion, nálunk régebben az oltárrács választott el a templomhajótól, annak a jelzésére, hogy Krisztus földi egyháza még úton van az örök haza felé. A szentély elsősorban a papság helye, mert a püspök és a pap részesül a felszentelésben sajátos módon az egyetlen és örök Főpapnak, Krisztusnak szolgálatából. A szentélyben az oltár, az ambó, a tabernákulum (oltárszekrény) foglal helyet, az Úr jelenlétének jelzésére. Itt nem megengedett az indokolatlan átjárás, hangos világi beszéd vagy beszélgetés, csakis a csend és a figyelmes szeretet az Úr iránt, aki jelen van népe körében.   

4. Pontok és segítő kérdések elcsendesedéshez:

*** Szent vagy… énekeljük a szentmisében. Szent, szentek, szentelés… Próbáld megfogalmazni: mit jelent neked személyesen, az hogy szent? 
*** Hogy éled meg csendes jelenlétedet az Úr előtt a templomban? Közel vagy távol szeretsz ülni a szentélytől (oltártól, a szentségi Jézustól)? Miért? Gondolkodtál már ezen?

5. Heti feladat:

Ha van már házi szentélyed, imádkozz ott egyedül vagy családtagjaiddal templomszentelésre készülőben plébániánk minden tagjáért. Ha nincs házi szentélyed, elérkezett az idő, hogy létrehozz egyet. Helyezz el bibliát, keresztet, gyertyát, rózsafűzért, más szentelt tárgyakat… de tudd, hogy az ott töltött minőségi idő és szívből jövő imád szenteli meg a helyet és a te életedet.   Miatyánk…  Üdvözlégy… Dicsőség… 

2012. szeptember 16., vasárnap

Lelki felkészülés templomunk felszentelésére - 5. hét


5. HÉT TÉMÁJA: ISTEN ELUTASÍTÁSA VAGY BEFOGADÁSA?

1. Közeledik templomunk felszentelésének ünnepe. Kilencedünk ötödik hetében olvassuk el ezt az Igét:

1 Egyik nap Jézus kiment a házból és leült a tó partján. 2 Nagy tömeg gyűlt köréje, ezért beszállt egy bárkába és leült, a tömeg pedig a parton maradt. 3 Ekkor példabeszédekben sok mindenre tanította őket, mondván: "Íme, kiment a magvető vetni. 4 Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az égi madarak és fölcsipegették. 5 Más mag köves talajba hullott, ahol nem volt neki elég föld. Gyorsan kikelt, mert nem volt mélyen a földben. 6 Amikor azonban forrón tűzött a nap, elszáradt, mert nem volt gyökere. 7 Ismét más szúrós bogáncsok közé esett. Amikor a bogáncsok felnőttek, elfojtották. 8 A többi jó földbe hullott s termést hozott, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik meg harmincszorosat. 9 Akinek füle van, hallja meg!" (Máté 13,1-9). 

2. Elmélkedjünk az Ige felett:

Mekkora kegyelem: az Ige! Az Isten Szava, a Szentírás, a Biblia. Minden szentmisén anyanyelvünkön hallgatunk belőle egy részt. Pár évtizede immár, milyen nagyszerű: ott van otthonainkban, a polcon, jobb esetben az asztalon, éjjeli szekrényünkön. „Az Ige testté lett és közöttünk lakott” (Jn 1,14). Az Ige, az Úr szava, minden kinyilatkoztatott szó bennünk akar testet ölteni. A Szóból élet lesz, ha meghallgatjuk, ha figyelünk rá, ha tettekre váltjuk. A mag a fenti példázatban Isten Szava. Hullhat köves talajra, eshet az út mellé, de kerülhet jó talajba is! Azaz: elmehet a füled mellett, meghallgathatod és elfelejtheted, de befogadhatod és tettekre is válthatod. Éld az Igét. Ha az Ige életre kel benned, megváltozik a látásod. Másként látsz embert, világot, Istent. Termést hozol, sokszorost. A szíved megváltozik, sebeid lassan gyógyulni kezdenek. Bűneid a keresztre szegeződnek. Nehéz érzéseid felszabadulnak, megváltódsz. Kapcsolataid rendbe jönnek. Szenvedésednek értelme lesz. Szereteted gyümölcseit gyermekeid, unokáid is élvezni fogják. Az Ige világosságában jársz. A Biblia ezt nevezi megtérésnek.         

3. Ismerjük meg templomunkat: az ambó

A II. Vatikáni Zsinat utáni liturgikus változtatásokban újra megjelent az ambó, vagyis Isten Igéje olvasásának, éneklésének és hirdetésének helye. Elhelyezkedése a templomhajó és szentély határán arra a lényeges igazságra figyelmeztet, hogy csakis az apostoli igehirdetésből derülhet fény földi életünk eseményeire és titkaira. Az igehirdetés középpont és forrás, hisz a hit hallásból ered. Az ambón legtöbb templomban állandóan kitéve látjuk a szépen bekötött, nagy formátumú Szentírást (lectionarium, evangeliarium).


4. Pontok és segítő kérdések elcsendesedéshez:

*** Szent Jeromos mondja: Az Ige nem ismerése annyi, mint Krisztus nem ismerése. Fontold meg, mit jelent ez a kijelentés személyesen számodra. 
*** Idézd fel: mikor találkoztál életedben először a Szentírással? Kitől kaptad első Bibliádat? 
*** Milyen hozzáállással, lélekkel hallgatod az igehirdetéseket, prédikációkat? Üzen benne neked az Úr? Gondolkodj most kicsit el ezen: találkozol az Igében Krisztussal? 
*** Őszintén nézz magadba: Rendszeresen olvasol Szentírást? Követed a havi liturgikus útmutatót, amit a templomban minden hónap elején kiosztanak?

5. Heti feladat: 

Vegyél részt egy hétköznapi szentmisén úgy, hogy még tudatosabban keresd a tanító Krisztust, figyelj szavára az Igében. Figyeld meg: mit üzent neked személyesen Jézus?   ***  Vedd elő személyes Bibliádat, keresd ki és olvasd még egyszer el a Máté 13, 1-9-et… Hívd a Szentlelket, elmélkedj csendben, adj hálát.  Miatyánk…  Üdvözlégy… Dicsőség…

2012. szeptember 15., szombat

Katolikusnak szentmise, reformátusnak úrvacsora. Katolikusok és reformátusok

Katolikusok és reformátusok: testvérek

Több listán is keringett a hír, hogy a magyarországi reformátusok 2012. május 24-én, a XIII. zsinati ciklus 10. ülésszaka keretében tárgyalták a Heidelbergi Káté (a Magyarországi Református Egyház hitvallási irata) új magyar fordítását. A református zsinat végül 57:17 arányban úgy döntött, hogy ma is szó szerint vallja a 450 éves tanítást, amely 80. kérdésében a katolikus szentmisét „kárhozatos bálványimádásnak” minősíti, mert a katolikus hit szerint Krisztus valóságosan jelen van a szentmisében átváltoztatott kenyér és bor színe alatt. Ott Kellermeyer professzor kifejti, mi erre a katolikus teológiai álláspont.

Pár szóban leírom, főleg lelkipásztori szemmel, amit én látok:

1. A II. Vatikáni Zsinat és II. János Pál pápa  óta számomra nem kérdés, hogy el kell kezdeni kereszténységben, azaz a keresztény felekezetek nagy családjában gondolkodni.

2. Vannak emberileg, logikailag soha fel nem oldható tanbeli különbségek, ilyen pl. az Eukarisztia / Úrvacsora teológiája is. Ezeket tudomásul veszem, de ezt a területet szándékosan és tudatosan nem érintem (függetlenül attól, hogy értek vagy nem értek hozzá). Úgy gondolom, erre csak a hivatalos teológiai vegyes bizottságok jogosultak. Ennek van már világszinten egyházi dialogikus kultúrája, gondoljunk 1999-ben az evangélikusokkal közösen kiadott nyilatkozatra a megigazulástanra vonatkozóan. Ez a gyakorlatban azt jelenti számomra, hogy amennyiben református kollégákkal vagyunk együtt, azt kérem, hogy "módszertanilag" tartsunk be egy picike játékszabályt: a teológiát bízzuk a teológusokra, mert ha nem, barátságunk nem tud hosszú távon működni. Ha csak arra figyelünk mi az, ami elválaszt, hogy tudom teljesíteni a Szentlélek és a Zsinat szándékát, hogy egységet építsek? Döntenem kell. Vagy-vagy.
  
3. Ha egységet akarok, nekem gyakorló lelkipásztornak marad az, hogy 
- keresem az emberi, baráti hangot (Vásárhelyen júniusban közös vacsorával zártuk az évet, sok jó beszélgetéssel, harmonikázással) 
- olyan területen működök együtt más felekezetűekkel, ahol ez nem igényel teológiai egymásrahatást, pl. jegyeskurzusok szervezése (Marosvásárhelyen két református gyülekezetben indult el az elmúlt évben... mert jófejek... mert fontosnak tartják... mert lehetséges... mert fontos, hogy "együtt")
- ami ennél is fontosabb: közös az ima, közös a Biblia. Úgy érzem, Isten komolyan kéri tőlem, hogy merjek együtt imádkozni Szentháromság-hívő, Jézus istenségét megvalló keresztényekkel együtt... Az Egyetemes Imaheteknek én rendkívüli fontosságot tulajdonítok... és hiszem lehetne ennél még többet, még szebbet is...
- leülni és egy adott településen együtt beszélni meg közéleti, társadalmi problémákat... erre együtt keresni utakat.

A lejátszó töltődik
forrás: hu.gloria.tv
Még valami:
- Erdélyben érdemes volna vegyes teológiai bizottságot felállítani a "a II. Vatikáni Zsinat szellemében", nem dogmatikai kérdések megvitatására, hanem a zsinat lelkipásztori karakterének sürgetésével. Tudnék pár konkrét témát a tárgyaló asztalhoz javasolni... és erre alkalmas teológusokat is... A szesszió végén jöhetne egy szakértelemmel és szeretettel megfogalmazott közös nyilatkozat, amit a főpásztorok jegyeznek és elrendelnek. Amolyan rendeletek és javaslatok formájában. Aranyközéputat és útjelző táblát is jelentő eligazítás lehetne, sok lelkipásztornak - mindkét oldalon. Nagy segítség lenne. Hátha eljön az ideje. Még egy kicsit fogyunk, s el is jön.

S még:
- itt is elkelne egy történelmi megbékélés és kiengesztelődés közöttünk. Baráti és emberi síkon, családi szinten, vegyes házasságokban, parókiákon és plébániákon, teológián és szószékeken... szavakkal és gesztusokkal integrálni a múltat, élni a történelmi jelent és tervezni a közös jövőt. Közös imával. Hogy hogyan kezdjük? Jól. Lépésről lépésre. Lenne ötletem. Ha van akarat, jön hozzá forma is.  


Ja, és az eredeti tény és kérdés: "kárhozatos bálványimádás"? Nem figyelek az ilyen üzenetre, szavakra, nyilatkozatokra, sem akkor, ha 450 éves szöveg, sem akkor, ha ezt ma írják le. "Vezérem bensőmből vezérel" (József A.) Én a Szentlélekre figyelek. Megbocsájtok, bocsánatot kérek és keresem a közös utakat, amely mindannyiunk Mennyei Atyjához vezet, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön (1Tim 2,4). 

2012. szeptember 14., péntek

Templomszentelés lesz Remeteszegen

Több mint két évtizedes álma válik valóra a marosvásárhelyi remeteszegi római katolikus közösségnek, amely a családi házból kialakított kápolnából hamarosan átköltözhet a Szent Család tiszteletére épített templomba. A csíkszeredai Esztány Győző (Makovecz Imre tanítványa) tervei alapján épített templomot október 13-án, szombaton délelőtt 11 órakor szentelik fel az Egyesülés negyedben. Az építési munkálatokat 2005-ben kezdték el, jelenleg az utolsó simításokat végzik.

A kezdet....
A Marosvásárhely legkisebb plébániájához tartozó hívek jelenleg egy, a Kerektó utca 2. szám alatt található családi házból kialakított, Remete Szent Antal tiszteletére szentelt kápolnában vesznek részt szentmisén. A plébániához 550 katolikus hívő tartozik, de ez a plébánia látja el a mezőségi szórvány számos településén élő híveit is. A közösség plébániai jellegéhez az állami jóváhagyást már 1990-ben megadták, de önálló plébánost csak 1995-ben kapott a közösség Ferencz István személyében. Tíz éve Szénégető István a közösség plébánosa, akinek nevéhez a templomépítés is köthető. „Ma, amikor minden szédületes sebességgel változik, átalakul, megszűnik, aztán gyorsan más létesítmények, célok, elvek, stratégiák és trendek kelnek életre, a templom a változatlanság és állandóság szimbóluma. Az örök Istenre, örök hazára mutat. Biztos pont, ahol benső béke árad belénk, ha megnyitjuk létünket, önmagunk legmélyével, lényegében Istenre és egymásra találhatunk” – magyarázza a templom fontosságát a lelkipásztor. Hangsúlyozza: a templom nagyszerű fórum arra is, hogy egy közösség egymásra találjon, megtanuljon összefogni és egymás segítségére sietni. „Ez a legnemesebb cél, a közösséggé épülés, mely minden emberi boldogság origója, forrása” – mondja.

...és most
A remeteszegiek kilenc hétig tartó imával készülnek a templomszentelésre, amelyet megpróbálnak nemcsak a közösség, hanem az egész város ünnepévé tenni. A fizikai felkészülés mellett a lelki, szellemi ráhangolódás fontosságára is figyelnek. „A felszentelés azt jelenti, hogy valamit kiragadunk a profán használatból, és egy hivatalos szertatás keretében „visszaadjuk” Istennek. A szentelés által Isten tulajdonába helyezzük ezt az életteret, pontosabban belátjuk, elfogadjuk, hisszük, hogy Ő lakik közöttünk” – magyarázza a szentelés lényegét Szénégető István.

Forrás: http://www.vasarhely.ro/kozter/templomszenteles-lesz-remeteszegen

2012. szeptember 9., vasárnap

Nagykilenced a Szentcsalád templom felszentelésére készülve - 4. hét


4. HÉT TÉMÁJA: JÉZUS KRISZTUS AZ ÉLŐ KŐ, AKIRE ÉPÍTHETÜNK

1. Kilencedünk negyedik hetéhez érkezve olvassuk el Szent Péter apostol első leveléből ezt a részt:

1 Szakítsatok hát minden gonoszsággal, minden álnoksággal, képmutatással, irigységgel és minden rágalmazással. 2 Mint újszülött csecsemők kívánjatok lelki, vizezetlen tejet, hogy rajta felnőjetek az üdvösségre, 3 hisz tapasztaltátok, hogy milyen jó az Úr. 4 Akihez járultatok, az élő kőhöz, amelyet - bár az emberek elvetettek - Isten kiválasztott és megbecsült, 5 és magatok is, mint élő kövek, épüljetek lelki házzá, szent papsággá, hogy Istennek tetsző lelki áldozatokat ajánljatok fel Jézus Krisztus által. 6 Ezért van benne az Írásban: Lám, kiválasztott, becses szegletkövet rakok le Sionban. Aki hisz benne, az nem vall szégyent. 7 Nektek tehát, mivel hisztek benne, dicsőségetekre válik, a hitetlenekre ellenben ez vonatkozik: "Az a kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkő lett", a botlás köve és a botrány sziklája: 8 megbotlanak rajta, mert nem fogadták el hittel a tanítást, amelyre meghívást kaptak. 9 Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket csodálatos világosságára. (1Pt 2, 1-10)

2. Elmélkedjünk az Ige felett:

Az Úr megadta, hogy templomszentelésre készülhetünk. Figyeljünk csak a fentebbi szavakra: kiválasztott, becses szegletkő (6. vers). A mi templomunk sem más. Kiválasztott, becses kövek építménye és titokzatos tere. De ezek kövek. Csak kövek. Az Úr sokkal inkább minket, megkeresztelt embereket akar kiválasztani és megbecsülni. Arra választott ki minket, remeteszegi plébániája híveit, hogy mint élő kövek, lelki házzá épüljünk. Vagyis szeretetben élő, egy közösséget alkotó családdá. Azzal válunk méltóvá majd átlépni új templomunk küszöbét, ha éljük ezt az igét. Ha tettekre váltjuk azt, amit az Élő Kő (4. vers), vagyis Krisztus kér tőlünk, hogy szakítsunk a képmutatással, irigységgel, rágalmazással (1. vers), azaz ha egymáshoz őszinték, tiszta szívűek, egyszerűek, és alázatosak próbálunk lenni. Ha merjük erősíteni, támogatni és dicsérni egymásban a jót. Hisz melyikünk ne tapasztalná napról-napra: milyen jó az Úr (3. vers)! Csakis így nőhetünk fel saját hivatásunkhoz, igazi önmagunkhoz, és végső célunk elérésére, az üdvösségre (2. vers).

3. Ismerjük meg templomunkat: a lépcső

Őseink hegyre, dombra építették a templomot. Még értették a szimbólumok nyelvét. Ám ha sík területen építkeztek, akkor is lépcső volt a templomajtó előtt, lépcsőn kellett fellépni a hajóból a szentélybe. Ez a mi templomunkban sincs másképp. A templomhajóból a szentélybe vezető lépcső arra tanít, hogy a szentek szentje, a szentély külön van választva mindennapjainktól. Oda nem vihetjük magunkkal a világ zaját, elcsendesedett, összeszedett lélekkel szabad belépnünk. Másfelől ez a lépcső arra figyelmeztet, amire Mózest szólította fel az égő csipkebokorból szóló hang: „Oldd le lábadról sarudat, mert a hely, amelyen állsz, szent föld” (Kiv 3,5). Ezt lélekben meg kell tennie a papnak, valahányszor felmegy a szentségi oltárhoz, mely nem más, mint a kereszténység égő, de el nem égő csipkebokra, a mennyország küszöbe. Újonnan épült templomunkban egyfelől lépcső vezet majd a templomszintre, de oltárlépcsőn léphetünk fel a szentély terébe is. A liturgikus tér berendezései pedig (oltár, ambó, tabernákulum) egyértelműen az égő csipkebokor valóságára utalnak.

4. Pontok és segítő kérdések elcsendesedéshez:  

*** Idézz fel néhány meghatározó élményt, amelyet plébániánk közösségében éltél meg és amely Isten felé irányította figyelmedet. Milyen erre visszagondolni? Mit érzel most, ha visszagondolsz? Hálával hozd újra Isten elé.  
*** Miben érzed magad hasznosnak, fontosnak, értékesnek ezen a plébánián? Mi a te részed, az Úrtól kapott feladatod ebben a lelki építményben?

5. Heti feladat: 

Imádkozz plébániánk közösségéért. * Dicsérj meg valakit a családodból és a plébániai közösségünkből. * Látogass meg egy testvért, akit régebb óta nem láttál vasárnapi szentmisén.    Miatyánk…  Üdvözlégy… Dicsőség…

2012. szeptember 2., vasárnap

Lelki felkészülés templomunk felszentelésére - 3. hét


3. HÉT TÉMÁJA: AZ ÖRÖK HAJLÉK

1. Olvassuk el figyelmesen ezt a részt Lukács evangéliumából: 

“Azt mondom hát nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogyha majd elfogy, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba. Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű. Aki a kicsiben hűtlen, az hűtlen a nagyban is. Ha tehát a hamis mammont nem kezeltétek hűen, ki bízza rátok az igazit? És ha a máséban nem voltatok hűek, ki adja oda nektek a tiéteket? Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert az egyiket gyűlöli, a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak” (Lk 16, 9-13).

2. Elmékedjünk az Igével:

Múlt héten Isten örökkévalóságáról volt szó. Ma ezt kérdezzük: hogyan nyerhetjük el ezt az örök életet?  Nem az anyagi javak megvetéséről olvasunk, hanem arról, hogy ezek hamis mammonná válhatnak. Megtéveszthetnek minket, megkötözhetnek, ha őket tekintjük az élet egyetlen biztos alapjának. Aki a mamonnak szolgál, elszakadhat az élet forrásaitól.
Igénk továbbá, a hűségre is hangsúlyt helyez. A földi javakat a Teremtőtől kaptuk. Ajándék minden. A hűség azt jelenti, nem tekintjük magunkénak, akár lelkiekben, akár anyagiakban, hanem az ő akarata szerint szolgálunk vele egymásnak. Isten csak átmenetileg bízza ezeket ránk. Azért adja, hogy földi boldogulásunkat segítsék. Boldogságunk akkor teljes, ha tudunk adni. Ajándékozó lelkületben élni. Szabadon és jószívvel adok, segítek másokon? Amit odaadunk másoknak, az marad meg az örök életre. Jobb adni, mint kapni. Segíts, akin csak tudsz, segíts, ha az Úrnak szolgálsz. Így szerzel igazi kincset magadnak. Ezeket már a halál sem veszi el tőlünk, magaddal viszed odaátra, mert ezek örökkévaló javak. Ez a mennyország előcsarnoka, belépő az örök élet küszöbén. 

3. Ismerjük meg templomunkat: az előcsarnok.

Az első századokban épült templomokban is a kapun belépve az előcsarnokba érkeztünk. Itt volt elhelyezve a vízmedence vagy kút, hogy az oda bejövők megmoshassák kezüket, arcukat. Ezekből alakult ki később a szentelvíztartó. A templomba lépve itt mossuk le a külvilág szennyét és felidézzük a keresztségünk misztériumát. Hintsük meg mindig magunkat szenteltvízzel! Az utóbbi évszázadban több templomban ide helyezték el a gyóntatószéket is. Így van ez nálunk, újonnan épült templomunkban is. A gyóntatószobában mossuk le lelkünk szennyét. Külső és belső megtisztulással valljuk meg, hogy mi az Urat választottuk, Jézus Krisztust és csak neki akarunk élni, szolgálni. Az első figyelem, amit az előcsarnok megkövetel tőlünk: ellene mondani a sátánnak, életközösségre lépni Krisztussal.

4. Pontok és segítő kérdések elcsendesedéshez:

*** Melyek az én igazi javaim? Hogyan gazdálkodom ezekkel? Milyen módon segítenek engem ezek a javak az örök élet elnyerésére? 
*** Megvan-e bennem a figyelmes szeretet, hogy segítsek, adjak, ajándékozzak másoknak időt, ha tehetem, anyagi javakat vagy bármit, amire szükségük lehet? 
*** Mivel tudnék én és a családom segíteni, hogy új templomunk egyre szebb és ékesebb legyen? És miben tudnám gazdagítani plébániai közösségem életét?

5. Heti feladat: 

Imádkozom különösen azokért, akik valamilyen szükségben szenvednek. * Meglátogatok valakit, akiről tudom, hogy magányos. * Felajánlhatom plébánosomnak, hogy felkarolok egy szegényt plébániai közösségünkből. * Vasárnap családommal együtt veszek részt a szentmisén.  Miatyánk...  Üdvözlégy...  Dicsőség...

2012. szeptember 1., szombat

Pasztorális Napokról az Erdély TV-ben

A lejátszó töltődik

A pasztorális napok zárónapján az Erdély TV vendége voltam. Szabó Éva kérdéseire igyekeztem válaszolni.

2012. augusztus 31., péntek

Pasztorális Napokról - és a Libera Angel Voices csodálatos énekhangjai

Jubilate Deo! Énekeljetek Istennek! Dicsőítsétek az Urat! Gyönyörűen énekelnek ezek a gyerekek, az alábbi linken nézzétek, hallgassátok! Hihetetlen öröm volt hallgatni.

És mi jutott közben az eszembe? Hogy dicsérnem kell Istent. Feltört belőlem. A dicséret, a hála érzése, hangja. Most értem haza a pasztorális napokról, Somlyóról. Ezért. Az ottani lelki üzenetért, benső békéért, találkozásokért, csoportos együttlétekért. A Hit Évéért. És dicsérnem kell Istent minden résztvevőért. Szaxiért. Az egészet létre hozó, szervező csapatért. Kelemenért. Dicsérnem kell Őt az új barátokért, a Pasztorális Napokon jelenlevő és szolgáló fiatalokért. A szentségimádásban átéltekért, az Áradat csapatért. Ilyés Zsolt prédikációjáért: a hit ajándék, a hit kapcsolat, a hit küldetés. Az esti, valójában éjszakába hajló papi találkozóért, a születni akaró új papi közösségért. Hálát adok neked, Uram! Hiszek, de segíts hitetlenségemen, szeretetlenségemen! Hála neked azért, aki Vagy, amit adtál, aki vagyok, akikkel találkoztam, akikkel kapcsolatba kerültem, akiket meghallgattam, akiket felfedeztem, hála neked, azért, ami körülvesz, ami előttem áll, amire készülhetek. Nem érdemlem ezeket, miért kapok ennyi jót?  

Akkor LIBERA. Hallgassátok, nézzétek ti is.

2012. augusztus 28., kedd

Nagykilenced a Szentcsalád templom felszentelésére készülve - 2. hét

2. HÉT TÉMÁJA: ÖRÖKSÉGEM AZ ÚR  

1. Templomunk szentelésére készülve, ezen a héten olvassuk el a Zsoltárok Könyvéből ezt a részt: 

Védelmezz, Istenem, hozzád menekülök. Ti így beszéltek az Úrhoz: "Uram, te vagy boldogságom, téged semmi nem szárnyal túl!" A szentekhez pedig, kik a földön élnek: "Ti kiválóak, minden kedvem tibennetek telik!" Bálványaik számosak, azok nyomában járnak. De én nem hozok nekik véráldozatot, és nevüket nem veszem ajkamra. Uram, örökrészem és kelyhem, te tartod kezedben sorsomat. Mérőláncom kedves földre esett, s kedvem telik örökségedben. 
Dicsőítem az Urat, mert értelmet adott nekem, s mert szívem még éjjel is figyelmeztet. Mindig szemem előtt lebeg  az Úr, ő áll jobbomon, hogy meg ne inogjak. Ezért örül a szívem és ujjong a lelkem s testem is békében fog majd nyugodni. Nem adod lelkemet a holtak országának, s nem hagyod, hogy szented meglássa a sírt. Az élet útjára  tanítasz engem. Színed előtt az öröm teljessége, s jobbodon a gyönyörűség mindörökké. (részlet a 15. zsoltárból)

 2. Elmélkedjünk az Ige felett: 

Örökség. Kétszer is benne van a fenti zsoltár részben. Isten az én örökségem. Ízlelgetem, forgatom számban a szót. Mit értek alatta? Hétköznapi értelemben örökség az, amit őseim rám hagytak... Ebben a zsoltárban egy fogság utáni hívő közösség nevezi Istent örökségének. Földi életének örökrésze és irányítója maga az Isten. Ez a nép a síron túli életben való részesedést is reméli Istenétől. Ebben az örökségben részesülünk mi is. Templom szentelésre készülve, talán ez a legjobb alkarom arra, hogy élőbbé tegyem kapcsolatomat az Örök Istennel, elevenebbé tegyem hitemet. Vágyok rá? Ezt az örökséget elnyertük a keresztségben. Drága örökségünket akkor nem hagyjuk elveszni, ha átlépjük a templom és a hit kapuját, hogy az Örök Istennel és egymással új módon találkozzunk. Isten a mi örökségünk! Az új templomba ezzel az örömmel lépek be: Istent keresem, Isten az én kincsem, örökségem.

3. Ismerjük meg templomunkat: templomkapu

A templom kapuja kettéválasztja a világot: külső világra és belső világra. Nem felejtheti el a mai ember: van belső világa is, mely végtelenül tágas, gazdag, kozmikus méretű és az örök Istenre irányul. Valahányszor igaz hittel belépünk a templomba, és reszt veszünk a szent liturgiában, beavatást nyerünk a Krisztus-követésbe, és megvalósul az, ami az emberi élet legnagyobb, legnemesebb reménysége: egyesülés a múlhatatlan élettel, Isten örökkévalóságával. A templom kapuja magát Jézust jelenti, aki ezt mondotta: “A juhok számára én vagyok az ajtó. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül. Ki-be jár, legelőre talál” (Jn 10,7-9). Aki hittel átlépi a templom küszöbét, valamiképpen már átment a halálból az életre, nem esik ítélet alá, hiszen a keresztség által, Isten irgalma folytán bocsánatban részesül.  

4. Pontok és segítő kérdések elcsendesedéshez:  

*** Olvassam el még egyszer lassan a zsoltárt és figyeljek arra, melyik verssor vagy szó érint meg leginkább. Maradjak ennél néhány percig, s akár magamban mondogatva ízlelgessem. Aztán nézzem meg, miért lett fontos most nekem? Ha van kivel, meg is oszthatom gondolataimat… Istennel mindenképpen!    
***  Gondoljak azokra, akiktől én valamilyen "lelki" örökséget kaptam, s nevezzem is meg ezeket az örökségeket. Melyek lehetnek azok? Becsület, tisztelet, alázatosság, gondoskodás, egyház szeretete, stb. Ezek közül melyekkel ajándékozom meg családomat, plébániai közösségemet, környezetemet?

5. Heti feladat: 

A hét folyamán, keressem meg vagy hívjak fel telefonon néhányat azok közül, akiktől lelki, szellemi örökséget kaptam. Aki engem Istenhez vezérelt, segített… Ha már nem élnek, akkor mondjak el értük egy imát.   Miatyánk… Üdvözlégy… Dicsőség…

2012. augusztus 26., vasárnap

Lelki felkészülés templomunk felszentelésére - 1. hét

1. HÉT TÉMÁJA: ISTEN HAJLÉKA AZ EMBEREK KÖZÖTT  

1. Olvassuk el a Jelenések könyvéből ezt a részt:

1 Új eget és új földet láttam. Az első ég és az első föld ugyanis elmúltak, és tenger sincs többé. 2 Akkor láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem alászállt az égből, az Istentől. Olyan volt, mint a vőlegényének fölékesített menyasszony. 3 Akkor hallottam, hogy a trón felől megszólal egy hangos szózat, ezt mondva: „Íme, Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni és ők az ő népe lesznek, és maga az Isten lesz velük” (Jel 21,1-3).

2. Elmélkedjünk az Ige felett:

Ez az ige, a prófécián túl, azt a valóságot mutatja meg, hogy Isten velünk lakik. Az elbukott, de megváltott embert és annak lakhelyét választja örök otthonának. Ha elmélkedésünkhöz a képet is segítségül hívjuk, láthatjuk, amint a sok hajlék közül, kimagaslik a templom, Isten hajléka. Ő mindenható, mindig és mindenhol jelen van. Mégis úgy döntött, hogy látható módon is közösséget vállal velünk. Isten ezt üzeni: veletek vagyok, itt vagyok, elérhető vagyok számotokra. Népem vagytok.


3. Ismerjük meg templomunkat: a torony és harangok

A torony a megszentelt templomtérnek tartozéka a katolikus hagyományban. Olyan, mint az ég felé mutató újj. Kivezet minket ebből a világból és bevezet a mennyei világba. “Kétirányú forgalom” jelzése ez: itt száll le közénk a szent, innen szállnak égbe imádsággá nemesült fájdalmaink, áldozatunk, hálánk. A toronyban foglal helyet (nálunk később helyezzük fel): a harang. Hangja, a közösségi istentisztelet, a liturgia elkezdésére hívja fel a figyelmet. Az idő és az örökkévalóság jelzésére szolgál. A harang pontosságra hív. Szentmiséről nemcsak elmaradni, késni sem szabad. Mert a földön minden más elmúlik, az Úr dicsérete örökre megmarad.


Otthonom a templom. 
Ajtaján belépve mindig hazaérek.
Ismerősen csendül fülemben az ének.
Mintha minden hangja simogatás lenne!
Égi Atyám keze simogat meg benne.
Megterített asztal.
Éhező mellőle sose kel fel éhen.
Megelégedhetik mennyei kenyéren:
élet kenyerével, élet italával,
igében, szentségben Krisztussal magával.
Mesterem műhelye.
Azért keresem fel, hogy kezébe vegyen,
hogy régi emberből új emberré tegyen: 
hogy amíg templomát látogatom híven, 
templommá formálja egész bűnös szívem.
Otthonom a templom.
Mennyei otthonom halvány földi mása,
drága tükörképe, szent hívogatása. 
Míg egykor mennyei hajlékod befogad,
köszönöm, Istenem, földi hajlékodat!
(Túrmezei Erzsébet: Otthonom)


4. Pontok és segítő kérdések elcsendesedéshez:

***  Miután másodszor is elolvastam a fenti sorokat, időzzek el néhány percre a képet szemlélve, aztán gondolatban lépjek be szívem 'templomába'. Nézzem meg mit találok, kivel találkozom itt?
*** A templom mindannak a hitnek és szeretetnek a jelképe, mellyel Isten felé fordulunk. Mit  tudnék én tenni, annak érdekében, hogy én, a családom, plébániánk közössége élőbb kapcsolatba legyen Istennel?

5. Heti feladat:

Akárhányszor elmegyek a templom előtt vagy mellette, egy gondolat erejéig vegyem fel Istennel a kapcsolatot, szóljak hozzá.

Nagykilenced a Szentcsalád templom felszentelésére készülve

Nagykilencedet kezdünk. Hisz közeledik a nagy ünnep, október 13, szombat, 11 óra! Az Úr méltóvá tesz önmagához, ezért engedjük, hogy Szentlelke által felkészítsen annak megértésére és befogadására, amit a templomunk felszentelése jelent! Hívlak arra, hogy imádkozzunk együtt. Kilenc vasárnap egy imalapot osztunk a templomban, de itt a blogomon is megjelenik majd. Ezen találunk egy szentírási részt, hozzá egy rövid elmélkedést, egy képet-illusztrációt, a templom valamelyik részének rövid magyarázatát, kérdést az elmélkedéshez, illetve egy javasolt feladatot, gyakorlatot. Ezáltal is összekapcsolódhatunk, együtt készülhetünk!


Olvashatjuk és élhetjük egyénileg, de családban is. Szép lenne, ha olykor együtt olvasnátok el és próbálnátok megélni mindazt, ami épp a hét témája lesz.

Minden ima számít, minden Miatyánkra nagy szükség van! Vigyük Isten elé plébániánkat, egész közösségünket, könyörögjünk templomunk fennmaradásáért, hogy fiaink és leányaink, unokáink is élvezzék e megszentelt tér minden áldását!

Imádkozom! Imára hívlak! Imádkozzunk együtt!

CSIT 2012 prédikáció

A lejátszó töltődik

Augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén, a CSIT-en ünnepeltük a szentmisét. Ott elmondott prédikációmat osztom meg veletek.
A Szűzanya valóban nagy és boldog asszony. Lehetek-e boldog én? Mi jelentheti igazi boldogságát egy mai fiatalnak? 
1. Felfedezni azt, hogy a mennyei Atya elfogad és szeret. 
2. Hogy Istentől kapott helyem és feladatom van ebben a világban. 
3. És hogy életem minden percét értelemmel, szépséggel tölthetem meg, ha szeretek.

2012. augusztus 1., szerda

Szóljatok hozzá(m)!

Testvérek,
egy nagyon jó barát jóvoltából éppen frissítem a blogomat. Igazából csak sejtem, hogy lehetnek / vagytok olyan olvasók, akik követitek mindazt, ami ide felkerül. Az jutott eszembe, megkérdezlek: mit javasoltok? Mitől lenne szép, szebb ez az oldal? Tetszik a színkombináció, a zöld színárnyalataival? Tartalmilag mit olvastok, hallgattok szívesebben? Ha fontosnak tartjátok, írjatok bátran, mert figyelek arra, amit írni fogtok. További szép nyarat, Isten-közelséget kívánok nektek, mindenkinek.

Isten fele mutató iránytű

Október 13-án szentelik fel a remeteszegi közösség Szent Család Templomát. Az építkezés szent ügye közel egy évtizede tart, de a közösség reményei szerint idén befejeződnek a munkálatok és beköltözhetnek Isten házába. Szénégető Istvánnal, a közösség papjával beszélgettünk a templomépítés folyamatáról, a lelki építkezésről és a jövőbeni tervekről.
Mikor és hogyan született meg az igény arra, hogy a város Egyesülés negyedi, remeteszegi római katolikus közösségének is saját temploma legyen?
A remeteszegi plébánia (Hivatalos neve: Marosvásárhelyi VI.-os, Remete Szent Antal Plébánia) 1996-ban alakult. Már akkor megfogalmazódott egy közösségi igény, hogy a város többi plébániájához hasonlóan mi is felépítsük saját templomunkat. Az építkezés előkészületei messzire nyúlnak vissza, a 90-es évek végéig, amikor a Maros partján, a Szabadi út legelején telket vásárolt az egyházközösség. Elődöm, Ferencz István atya, kapcsolatot épített ki dél-tiroli testvérplébániával, a lüseni közösséggel (nyilván nem csak templomépítés céljából), a közösség az ő idejében kezdte el a templomépítés lelki és szervezési folyamatát.
Én 2002-ben kerültem erre a plébániára. Akkor léptem be ebbe a közösségbe, amikor legtöbbekben természetes volt, hogy templomot kell építeni.
De akkor még nem volt semmi?
Létezett a Kerektó utcai kápolna. Ott lehetett misézni, máig ez a liturgikus cselekmények színhelye, de egyben egyéb találkozásoknak is otthona. Igazából más lehetőség nem volt és nincs is, leszámítva a Vasile Goldis utcában levő tömbház lakást, ahol az iroda működik és én is lakom. Én 2002-től 2004-ig úgy kezdtem az itteni munkámat, hogy mindenkitől türelmet kértem. Nem akartam templomépítéssel kezdeni, őszintén. Csak miséztem, hitoktattam, próbáltam embereket, családokat megismerni, bevonni, végeztem a közösségi feladatokat, de konkrétan a templomépítéssel nem foglalkoztam. Utóbbi eseményei 2004-től gyorsultak be.
Szénégető István a remeteszegi római katolikus közösség papja
Tulajdonképpen miért kell a szó klasszikus értelmében vett templom egy közösségnek?
A dolgok, amelyekkel naponta kapcsolatban vagyunk, azok visszahatnak ránk. A hely, ahol élek, életem része. A közvetlen környezetem, a házam, otthonom befolyásolják, meghatározzák a lelkiállapotomat, hatnak a kapcsolataimra. Ha a házamban, otthonomban, a bőrömben jól érzem magam, akkor a társdalomban is sok mindent le tudok tenni az asztalra.
A templom a legszebb kifejeződési helye és szimbóluma a hitünknek, reményünknek és szeretetünknek. A templom nemcsak egy emberi közösség találkozási helye, hanem Isten jelenlétének is a helye. Hitünk szerint a templom főtervezője Isten, igazi tulajdonosa Isten. Ez Isten háza a mi házaink között. Van a dolognak tehát egy természetfeletti vonatkozása, ha úgy tetszik misztikus vonzata is. A templom az Isten háza és a mennyország kapuja is. Ma, amikor minden szédületes sebességgel változik, átalakul, megszűnik, aztán gyorsan más létesítmények, célok, elvek, stratégiák és trendek kelnek életre, a templom a változatlanság és állandóság szimbóluma. Az örök Istenre, örök hazára mutat. Biztos pont, ahol benső béke árad belénk, ha megnyitjuk létünket, önmagunk legmélyével, lényegében Istenre és egymásra találhatunk.  Itt ébred fel az ember, ezekben a mélységekben kezdődik az igazi élet. Ugyanakkor egy templom nagyszerű fórum arra is, hogy egy közösség egymásra találjon, megtanuljon összefogni és egymás segítségére sietni. Azt mondanám, ez a legnemesebb cél, a közösséggé épülés, mely minden emberi boldogság origója, forrása.
A templomépítés konkrét fizikai folyamatával együtt tehát egy lelki építkezés is elkezdődött?
Szerényen, buktatókkal, nehézségekkel, de határozottan mentünk előre. Már a munkálatok elkezdése előtt próbáltuk mi magunk felfogni, megérteni és egyre több testvérrel megértetni, hogy a templomépítés kiválasztottság. Isten kiválasztott az életre,  a jövőre. Indít, bíztat minket, mert akarja, hogy legyünk. Erdélyiként, marosvásárhelyi magyar közösségként. Akarja, hogy Övéi legyünk, akik hálát adnak, dicsérik szent nevét és eközben egymásba kapaszkodnak és alkotnak, építkeznek. A templom így nem egy külföldi közösségnek ide küldött ajándéka lesz, hanem egy közös munka gyümölcse. Azaz közösségi gondolkodás, célok egyeztetése, de vita, néha sajnos veszekedés… hát igen. Együtt kell átmenni ezeken a nagyon nehéz fázisokon. Akkor mi úgy fogalmaztunk, hogy ez a templomépítés identifikációjának szakasza, azonosulás azzal az üggyel, ami Isten ügye, de fokozatosan válik a mi ügyünkké is. Ez személyesen nekem is sok fejfájást okozott, sok mindenre kellett figyelni, jó döntéseket kellett meghozni. De Isten valahogy mindig kirendelte a szükségeset, mutatta a következő lépést, küldött embereket, akik képesek voltak elkötelezetten és felelősséggel tervezni, cselekedni… Valahogy így mentünk előre…
És hogyan indultak? Megfogalmazódott tehát az igény, hogy a remeteszegi plébániának is saját templomra van szüksége. Mi következetett ezután?
Először értelemszerűen telket kerestünk, akkor vásároltuk meg a Ionel Giurchi utca végében egy 70 áras telket. Nagyon örültünk, mert a negyed zajosabb, központibb részétől kívül esett és teljesen alkalmasnak ígérkezett templom építésére. A városban akkor komoly átalakulási folyamatok zajlottak, és a városrendészet értesített, hogy oda mégsem építhetünk templomot. Kénytelenek voltunk eladni azt a telket. De a Gondviselés hamarosan meglátogatott. Isten kivett valamit a kezünkből, hogy aztán sokkal többet adjon helyette. Ugyanis másfél év múlva, 2005 márciusában a Mustármag közösség közreműködésével egy kétszer akkora és sokkal alkalmasabb, sokkal családiasabb, minden értelemben egy sokkal kedvezőbb telket sikerült vásárolnunk a Földművesek útjának a közepe táján ugyanabból a pénzből.
A még üres telek

A kezdetekről még egy olyan beszélgetésre is emlékszem, amelyre meghívtam a közösség tagjait, hogy jöjjenek el merészet álmodni. Álmodjuk meg a templomunkat. Milyen legyen? Mekkora legyen? Milyen formája legyen? Mi legyen a neve? Ki legyen a védőszentje? Mit fejezzen ki maga az épület, milyen stílusa legyen?
Azt mondtuk, legyen a miénk! Nem kell nagynak lennie, ne legyen elméretezett. Legyen magyaros, épüljön ebben a városban magyar templom is! És legyen kedves, befogadó, hívogató, Istenhez csalogató az egész. Ezt követően vettük fel a kapcsolatot Esztány Győzővel, csíkszeredai tervezővel, aki négy gyermek édesapja, és Makovecz Imre tanítványa, aki az ő szellemiségében –több társával együtt– megtervezte templomunkat.

Ima az alapoknál

A szűk egyházközösségen kívül a város bekapcsolódott a templomépítésbe?
Néha a szűk egyházközségből is alig maradt ember, aki lelkesedjen… Sokszor fáradtunk bele, ez az igazság. Hiányoztak emberek és eszközök. De –ahogy lenni szokott– mindig voltak, akik a félig tele poharat látták… Öröm volt tapasztalni, hogy a templomépítés szent céllá vált, hogy emberek közeledtek. Jöttek és kezdtek bekapcsolódni a közösség életébe. Sosem nagy csapatban, de mindig egy-egy ember.
A médián keresztül számos alkalommal beszéltünk a templomépítésről – egy adott ponton a városból is több emberhez eljutott. Volt olyan pillanat, amikor más felekezetűek, más nemzetiségűek jöttek be az irodába, számunkra teljesen ismeretlenek adakoztak. Nagyon bátorító találkozások voltak ezek!
2010-ben a januári egyetemes imahéten a város összes templomában a perselyes adományokat templomunk építésére gyűjtötték. Ebből építettük a tetőszerkezetet. Tudni kell, hogy ez templomunk gyöngyszeme. Leglátványosabb szerkezete. Ennek szimbolikus ereje is van: ez az, ami közös. Ami felettünk van. Ez kapcsol össze mind embert, felekezetet, a jóságos Isten, aki a mennyekben van, de a jószándékú emberek szívében is lakik. Ezek a közös dolgok Isten fele irányítanak minket. Amikor bárki ide belép, ha fölfele néz, érezheti azt, hogy ez az övé is. És mi pont ezt akarjuk. Szándékos, hogy a templom előtt nincs kerítés, ezzel is a befogadást akarjuk kifejezni. Jöjjenek sokan. Jöjjetek, testvérek, ez Isten háza, ahol mindnyájunknak helye van, ha tiszteljük és szeretjük egymást.
Az épülő tetőszerkezet

A templom a Szent Család nevet viseli majd. Mi áll a névválasztás mögött?
A Szent Család név felvétele egy bátor és ugyanakkor kissé szokatlan tett is részünkről. Hiszen ez a plébánia már kapott egy védőszentet 2006-ban, a plébánia születésekor. Akit Isten arra rendelt, hogy ezt a közösséget patronálja, támogassa. Ő pedig Remete Szent Antal. Most, hogy intézményesen és hivatalosan is a Szent Család Templom és Közösségi Ház nevet vesszük majd fel, Remete Szent Antal jelenlétét nem radírozzuk ki, őt nem felejtjük el. Hiszem, hogy sok ügyünkben segítségünkre volt. Hogy imádkozott, imádkozik, közbenjár értünk… Hálátlanság lenne vele szemben. Kérni fogjuk, hogy remeteként legyen példakép számunkra, a magány és önként vállalt vagy kényszerű egyedüllét idején álljon mellettünk. Az új templomban pedig évről évre megüljük az ő ünnepét is.
Összekapcsolódik, mivel azt látjuk, hogy a mai embernek egyszerre van szüksége magányra, remeteségre, de közösségre, szolidaritásra, családra is. Ez pedig a szent családra irányítja figyelmünket. Van nekünk két nagyszerű példánk: a Názáreti Szentcsalád: Jézus, Mária, József. És van a magyar szent család: Szent István király, (felesége) Boldog Gizella, (és fia) Szent Imre herceg. A jelenben csak úgy lehet építkezni, ha ismerjük a múltunkat és a múltunkban vannak ilyen hatalmas erőforrásaink, mint a Názáreti Szentcsalád, vagy Szent István királyunk családja, de hozzá tehetném: az Árpádházi szenteké...  
Mikor lesz a szentelés és mit is jelent az tulajdonképpen?
A felszentelési ünnep október 13-án, szombaton lesz. A felszentelés azt jelenti, hogy valamit kiragadunk a profán használatból, és egy hivatalos szertatás keretében „visszaadjuk” Istennek. A szentelés által Isten tulajdonába helyezzük ezt az életteret, pontosabban belátjuk, elfogadjuk, hisszük, hogy Ő lakik közöttünk. A templomot Isten házaként tiszteljük, melyben ennek méltó lélekkel lépünk. Hogy aztán Isten minél több kegyelmet tudjon szétosztani közöttünk, szentségekben, szentmisében, találkozásokban, együttlétekben, kiscsoportjainkban megtapasztaljuk köztünk való jelenlétét és cselekvését.  
Hogyan készülnek a szentelésre?
Kettős vonalon készülünk: lelki és szervezési szinten.
A közösségnek először lelkileg kell méltóvá válnia arra, hogy birtokba vegyen egy új templomot. Augusztus 19-től úgynevezett nagy-kilencedet kezdünk. Vagyis ezt a kilenc, szentelés előtti hetet kifejezetten kegyelmi, szent időként szeretnénk megélni. Olyan ez, mint egy nagy lelkigyakorlat. Vasárnapról vasárnapra a mostani miséző helyen megtartott szentmisék után kis lapokat osztunk, melyek segítenek abban, hogy otthon egyénileg vagy családosan is, elmélyítsünk egy-egy témát. Ez főleg az Atya, a Fiú és a Szentlélekkel való kapcsolatunkat szeretné megújítani, úgy, hogy ébresztgetjük a vágyat a Szentháromsággal való találkozás után új templomunkban is… Meghívunk mindenkit ebben a kilencedben a megbocsátás, kiengesztelődés gyakorlására, hisz rendezett kapcsolatokkal válunk méltóvá új templomunkhoz. Meghívunk mindenkit a böjtre is. Tervezünk missziót, olyan családlátogatást, ahol a híveink körében minden ajtón kopogunk, és meghívjuk őket az Isten házába, ami az övék is, ahol nekik is helyük van. Ezen kívül lesz egy biciklis zarándoklat, főleg fiatalok részére, melyben körül járjuk és megismerjük városunk templomait, védőszentjeit, közösségeit. Ezzel az is a célunk, hogy ne csak a mi közösségünkben, hanem a többi plébánián és a város közösségében is tudatosítsuk, hogy felépült új templomunk az egész város öröme, ékszere.
A jelen

És a fizikai készülés?
Szervezés szintjén is készülünk a szentelésre, az ünnepre. Rengeteg támogatónk van. Az építés 5 éve alatt egyházi és állami támogatók, civil szervezetek, különböző intézmények, külföldi egyházi szervezetek, tehát egy csomó ember segített nekünk, akiknek most személyesen vagy más módon, de meg szeretnénk köszönni a segítségét, támogatását. Szeretnénk egy igazi szép ünnepet, amelynek legfontosabb mozzanata a szentelési mise lesz.
Vannak-e konkrét tervek a szentelés utánra?
Az újat mindig meg kell becsülni, a teret élettel kell megtölteni. A templom akkor lesz élővé, ha benne az emberek otthon érzik magukat, imádkoznak, élni és szeretni tanulnak. A szentelést követően ezért nem fejeznénk be a megkezdett missziót. Szeretnénk egyebek mellett közösségünk férfitagjait jobban bevonni a szentmise liturgiájába. Nehéz, de próbálkozunk. Ősztől ezért liturgikus csoport indulna, ahol a szentmisét fogjuk tanulni. Szeretnénk, ha minden vasárnap a plébániához tartozó, a liturgikus csoportba felkészült fiúk, férfiak ministrálnának. Ha gyarapíthatnánk a templomban felolvasók sorát… Vágyunk arra is, hogy a templom egyes részeiről vasárnapi misék keretében szóljunk, hogy megismerjük, megszeressük templomunkat, annak misztériumát és jelentését. Szeretnénk hálaadó szentségimádásokat, dicsőítéseket benne tartani. Terveznénk olyan egyéb lelki jellegű eseményeket létre hívogatni, amelyekre minél gyakrabban meghívhatjuk a többi felekezet lelkészeit, híveit is. Emellett olyan kulturális, esetleg zenei rendezvényeket is szeretnénk szervezni, amelyek nem teszik koncertteremmé a templomot, de a liturgia kiegészítőjévé válva feltöltik emberi erőforrásainkat. Egyszóval szeretnénk kifejezni hálánkat Istennek, hogy letekintett ránk, nekünk adta ezt a templomot. És szeretnénk másokat is bevonzani, hogy megérezzék, mennyire jó az Isten, és hogy a szeretet és annak művei jövőt teremtenek számunkra.

Forrás: vasarhely.ro, kérdezett Farkas Katalin

2012. június 14., csütörtök

Testvérek,
amíg a honlapunk felfrissül-megújul ajánlom figyelmetekbe:

2012. június 7., csütörtök

Testvérek,
ma Úrnapja, a Szent Eukarisztia ünnepe. Legyen lelki erőforrás és mennyei táplálék legdrágább kincsünk, akit imádjunk és áldjunk életünk minden napján!
Csatlakoznék Nagy Ildi meghívásához az imára a vasárnapi választásokért! Mi azt tanultuk, hogy minden fontos döntés előtt a Szentlélek hívásával imádkozzunk és gondolkodjunk. Tegyük ezt!
Hallottuk templomainkban főpásztorunk szavát. El kell menni szavazni. Minél nagyobb számban. Egy-két testvér kérdezte, na jó, de mégis mi legyen... akkor inkább hova üssük a pecsétet? A körlevélben az állt, hogy mindenki hallgasson a lelkiismeretére. És hogy az egység jegyében gondolkodva adja le szavazatát. Tehát ebbe az irányba nézek.
Én olyan jelöltre szavazok a polgármesteri tisztségre vagy a megyei tanács elnök személye (+ csapata) tekintetében,
- akit ilyen-olyan formában megismertem, megbízok benne
- aki rendelkezik belső tartással, Vezére fentről vezérli,
- aki rendszeresen ott van a templomban és hívő ember,
- aki rendelkezik egy közösség érdekeinek felvállalása és képviseletének a képességével, dialógus-képességéről és beszédkulturájáról meggyőződtem
- aki a jelenlegi megosztott környezetben is képes integrált gondolkodásra, nem megosztó  személyiség.
- aki figyelt és figyel az Egyházakra.
Ilyen jelölt nálunk nincs. De olyan van, aki ehhez elég közel áll.
Imádkozzunk bölcsességért, tisztánlátásért, jó döntésért. Hittel és reménnyel cselekedjünk. Marosvásárhelyen van egy ingyenesen hívható zöld szám, ahol kérdéseinkre válaszolnak, ahol mozgó urnát lehet igényelni, ahová az esetleges rendellenességeket be lehet jelenteni: 0800800109.
Gyertek, imádkozzunk tiszta szívből:

Ima településünkért
Mindenható és irgalmas Isten, ég és föld Teremtője. Hallgasd meg szeretett gyermekeid imáját! Töltsd be fényeddel ezt a várost / településünket, amit most Neked ajánlunk, ahol oly régóta akarnak az emberek megismerni és szeretni Téged! Tárd ki az ajtókat és a szíveket, hogy Fiad beköltözhessen.
Úr Jézus Krisztus, az emberiség testvére. Te ismered örömeinket, félelmeinket és szükségeinket. Engedd, hogy felismerjünk Téged, mint Megváltónkat és Üdvözítőnket! Adj nekünk reményt és vágyakozást egy Istenben gyökerező élet után! Áldd meg mindazokat, akik keresik az igazságot, adj erőt és bátorságot azoknak, akik országod eljöveteléért fáradoznak!
Szentlélek, szeretet Lelke! Újítsd meg Pünkösd csodáját Egyházadban itt és most is! Készíts fel minket, hogy befogadhassuk ajándékaidat, amelyekkel el akarsz halmozni minket!
Szűz Mária, Megváltónk Édesanyja! Rád bízzuk a városunkban, falvainkban élő valamennyi embert. Érintsd meg a szívüket! Vezesd őket szeretett Fiadhoz!
Ti mindannyian, szentek és boldogok! Szolgáltátok a szegényeket, és e városhoz kötődve tettetek tanúságot az Evangéliumról. Imádkozzatok értünk, hogy közbenjárásotokra Isten Országa láthatóvá váljék bennünk és általunk! Szent István király, Boldog Gizella, Szent Imre herceg - könyörögjetek érettünk! Isten Szolgája Márton Áron - könyörögj érettünk! * Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben most és mindörökké. Ámen.


A város / falu megáldása
Isten, minden áldás forrása, halmozza el ennek a településnek minden lakóját bőséges kegyelmével, és őrizze meg őket a jövőben erőben, egészségben. A hívőket tartsa meg hűségben a hitükhöz, adjon nekik rendíthetetlen reményt és türelmet, hogy mindvégig megmaradjanak a szeretetben. A nem hívőket vezesse el az Isten szeretetének felismerésére, és az iránta való engedelmességre. Adjon mindenkinek békét az életben, eredményt a munkában, buzgóságot és kitartást az imában, és végül boldog örök életet.
A mindenható Istennek, az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek az áldása szálljon erre a településre, és minden benne élőre, és maradjon meg ez az áldás rajtuk. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.
Ima a közösségért
Uram, engedj azért imádkoznom, hogy folyvást erősödjék mindannyiunkban a közösségi lelkület, hogy egymást tiszteljük és el is viseljük, mint ellenállhatatlanul kemény, hogy inkább gyengédnek és gyengének tűnjek föl, mint büszkének és megközelíthetetlennek! Könyörgök, Uram, alázatért és jóságért, hogy hűséges maradhassak azokhoz, akik hozzám hűtlenek lettek, hogy megbocsátó és türelmes azokkal szemben, akik bosszút forralnak ellenem. ÁmenIma a vallásszabadságértUrunk, Jézus Krisztus! Te elküldted apostolaidat az egész világra, hogy hirdessék az evangéliumot minden teremtménynek. A római császárok 300 éven keresztül üldözték egyházadat és követőidet. Az üldözés azóta sem szűnt meg, csak a módszerek változtak és változnak. Ezért könyörgünk az Egyház és a vallás szabadságáért Minden ember lelkiismeretének a teremtésben tőled kapott szabadságáért. Kérünk, az Egyház liturgiájának nagypénteki könyörgésével:
Az Úristen irányítsa az államfők és a világi hatóságok értelmét és szívüket, hogy az Úr szándéka szerint szolgálják minden ember szabadságát és az áldott békét. Mindenható Urunk és Istenünk! A Te kezedben van az emberek sorsa és Te szabod meg a népek jogait. Tekints kegyesen azokra, akik fölöttünk hatalmat gyakorolnak, és add, hogy az igazi békesség, a vallás szabadsága és a népek jóléte megvalósuljon az egész világon.
Szent Mihály főangyal, védelmezz minket a küzdelemben; a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! Esedezve kérjük: „Parancsoljon neki az Isten!” Te pedig, a mennyei seregek vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére! Ámen.


Dicsőítés és hálaadás
Dicsérjétek az Urat szentélyében, / Dicsérjétek őt az ég erős boltozatában!
Dicsérjétek őt hatalmas tetteiért, / Dicsérjétek őt nagysága teljességéért!
Dicsérjétek őt harsonaszóval,
Dicsérjétek őt hárfa szóval és cimbalom hangjával!
Dicsérjétek őt dobbal és körtánccal,
Dicsérjétek őt fuvolával és hangos citerával!
Dicsérjétek őt zengő cintányérral, / Dicsérjétek őt csengő muzsikával!
Minden lélek az Urat dicsérje, / Áldást mondjon az ő szent nevére!
Dicsőség az Atyának, / És a Fiúnak,
Miképpen kezdetben, / Most és mindörökké. Ámen.


Dicsőítő ima
Urunk és Istenünk, magasztalunk téged és hálát adunk néked hazánkért, a mi falunkért - városunkért, az emberek egyetértéséért, a béke kötelékében megvalósuló párbeszédért, a közös megvalósításokért, a megtérésekért, amik történni fognak, és azért a sok csodáért, amit köztünk fogsz cselekedni, különösen a megújult életeket és a gyógyulásokat. Istenünk és Atyánk, áldunk és magasztalunk téged, hogy olyan bőségesen megáldod a te népedet. Köszönjük Jézus, hogy a te megváltó hatalmad működik köztünk, és a megtérésekért, testi-lelki gyógyulásokért, amik a te nevedben történnek. Köszönjük, Szentlélek, hogy a te szereteted tüze leszáll a magyar népre. Köszönjük neked, Mária, királynőnk és anyánk, hogy olyan sok kegyelmet kieszközöltél gyermekeid számára. Magasztalunk téged, Istenünk, a szentekért, akik közbenjárnak értünk és az angyalokért, akik segítenek nekünk.
Dicsőséges Szentháromság, hatalmas Isten, segíts, hogy gyakran legyünk a szentek és az angyalok társai a dicsőítésben. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.