Katolikusnak szentmise, reformátusnak úrvacsora. Katolikusok és reformátusok

Katolikusok és reformátusok: testvérek

Több listán is keringett a hír, hogy a magyarországi reformátusok 2012. május 24-én, a XIII. zsinati ciklus 10. ülésszaka keretében tárgyalták a Heidelbergi Káté (a Magyarországi Református Egyház hitvallási irata) új magyar fordítását. A református zsinat végül 57:17 arányban úgy döntött, hogy ma is szó szerint vallja a 450 éves tanítást, amely 80. kérdésében a katolikus szentmisét „kárhozatos bálványimádásnak” minősíti, mert a katolikus hit szerint Krisztus valóságosan jelen van a szentmisében átváltoztatott kenyér és bor színe alatt. Ott Kellermeyer professzor kifejti, mi erre a katolikus teológiai álláspont.

Pár szóban leírom, főleg lelkipásztori szemmel, amit én látok:

1. A II. Vatikáni Zsinat és II. János Pál pápa  óta számomra nem kérdés, hogy el kell kezdeni kereszténységben, azaz a keresztény felekezetek nagy családjában gondolkodni.

2. Vannak emberileg, logikailag soha fel nem oldható tanbeli különbségek, ilyen pl. az Eukarisztia / Úrvacsora teológiája is. Ezeket tudomásul veszem, de ezt a területet szándékosan és tudatosan nem érintem (függetlenül attól, hogy értek vagy nem értek hozzá). Úgy gondolom, erre csak a hivatalos teológiai vegyes bizottságok jogosultak. Ennek van már világszinten egyházi dialogikus kultúrája, gondoljunk 1999-ben az evangélikusokkal közösen kiadott nyilatkozatra a megigazulástanra vonatkozóan. Ez a gyakorlatban azt jelenti számomra, hogy amennyiben református kollégákkal vagyunk együtt, azt kérem, hogy "módszertanilag" tartsunk be egy picike játékszabályt: a teológiát bízzuk a teológusokra, mert ha nem, barátságunk nem tud hosszú távon működni. Ha csak arra figyelünk mi az, ami elválaszt, hogy tudom teljesíteni a Szentlélek és a Zsinat szándékát, hogy egységet építsek? Döntenem kell. Vagy-vagy.

  

3. Ha egységet akarok, nekem gyakorló lelkipásztornak marad az, hogy 

- keresem az emberi, baráti hangot (Vásárhelyen júniusban közös vacsorával zártuk az évet, sok jó beszélgetéssel, harmonikázással) 

- olyan területen működök együtt más felekezetűekkel, ahol ez nem igényel teológiai egymásrahatást, pl. jegyeskurzusok szervezése (Marosvásárhelyen két református gyülekezetben indult el az elmúlt évben... mert jófejek... mert fontosnak tartják... mert lehetséges... mert fontos, hogy "együtt")

- ami ennél is fontosabb: közös az ima, közös a Biblia. Úgy érzem, Isten komolyan kéri tőlem, hogy merjek együtt imádkozni Szentháromság-hívő, Jézus istenségét megvalló keresztényekkel együtt... Az Egyetemes Imaheteknek én rendkívüli fontosságot tulajdonítok... és hiszem lehetne ennél még többet, még szebbet is...

- leülni és egy adott településen együtt beszélni meg közéleti, társadalmi problémákat... erre együtt keresni utakat.

A lejátszó töltődik

forrás: hu.gloria.tv

Még valami:

- Erdélyben érdemes volna vegyes teológiai bizottságot felállítani a "a II. Vatikáni Zsinat szellemében", nem dogmatikai kérdések megvitatására, hanem a zsinat lelkipásztori karakterének sürgetésével. Tudnék pár konkrét témát a tárgyaló asztalhoz javasolni... és erre alkalmas teológusokat is... A szesszió végén jöhetne egy szakértelemmel és szeretettel megfogalmazott közös nyilatkozat, amit a főpásztorok jegyeznek és elrendelnek. Amolyan rendeletek és javaslatok formájában. Aranyközéputat és útjelző táblát is jelentő eligazítás lehetne, sok lelkipásztornak - mindkét oldalon. Nagy segítség lenne. Hátha eljön az ideje. Még egy kicsit fogyunk, s el is jön.

S még:

- itt is elkelne egy történelmi megbékélés és kiengesztelődés közöttünk. Baráti és emberi síkon, családi szinten, vegyes házasságokban, parókiákon és plébániákon, teológián és szószékeken... szavakkal és gesztusokkal integrálni a múltat, élni a történelmi jelent és tervezni a közös jövőt. Közös imával. Hogy hogyan kezdjük? Jól. Lépésről lépésre. Lenne ötletem. Ha van akarat, jön hozzá forma is.  

Ja, és az eredeti tény és kérdés: "kárhozatos bálványimádás"? Nem figyelek az ilyen üzenetre, szavakra, nyilatkozatokra, sem akkor, ha 450 éves szöveg, sem akkor, ha ezt ma írják le. "Vezérem bensőmből vezérel" (József A.) Én a Szentlélekre figyelek. Megbocsájtok, bocsánatot kérek és keresem a közös utakat, amely mindannyiunk Mennyei Atyjához vezet, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön (1Tim 2,4).