2012. szeptember 30., vasárnap

Nagykilenced a Szentcsalád templom felszentelésére készülve - 7. hét


7. HÉT TÉMÁJA: A BŰN LEHETŐSÉGE FENNÁLL, DE ÉN ÚJRA KRISZTUST VÁLASZTOM  

 1. Templomunk felszentelési ünnepe közel van. Kilencedünk hetedik hete kezdődik. A héten erről az Igéről elmélkedünk (Róm 6,11-23):  

Ezért tekintsétek magatokat is úgy, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek Jézus Krisztusban. Ne uralkodjék tehát halandó testeteken a bűn, és ne engedelmeskedjetek kívánságainak. Ne adjátok át tagjaitokat a bűnnek a gonoszság eszközeként, hanem mint a halálból életre keltek, adjátok magatokat Isten szolgálatára, tagjaitokat meg az igazság eszközéül szenteljétek az Istennek. (…) Gyümölcsötök a megszentelődés, célotok az örök élet. Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka azonban az örök élet Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.

2. Elmélkedjünk az Ige felett:

„A szeretet lényege, hogy megfogjuk egymás kezét. A szeretet hiányának következménye, hogy darabjaira esik a világ. (…) Tudom, milyen, mikor egy közösség tagjai elkezdenek zsummogni, itt is, ott is hibákra találni, és ezért mindig csak a másikat okolni. Keresztes Szent János mondta: Ha egy csutakot az ingoványból kiveszünk, majd tűzre tesszük, annak előbb ki kell sírnia, fortyognia magából a mocsarat, s csak azután kaphat lángra. Persze naiv, aki azt hiszi, hogy a tűz szüli a fában lévő, a meleg hatására felszínre kerülő, mocskos levet. A tűz csak láthatóvá teszi az évek alatt felgyülemlett, éghetetlen ingoványt. Isten jelenlétében, a közösségben szépen megtisztulunk, és lassan-lassan mi is eggyé tudunk válni a lánggal, lobogni kezdünk, fényünk, világunk, melegünk lesz, eggyé válhatunk Krisztussal – ez a lelki élet. Nem szabad félnünk a tűztől, a lángtól, a közösségben végzett csendes munkától, mely mindannyiunkból olyan dolgokat hozhat felszínre, melyekről nem is volt sejtelmünk. (…) Ha őszintén szembe nézünk magunkkal, az újból és újból felcsapó szeretetlángokban elpárolognak hibáink, kisebb-nagyobb bűneinktől is megtisztulhatunk.” (Böjte Csaba)

3. Ismerjük meg templomunkat: gyóntatószék

Templomainkban –előírás szerint– valahol a bejárat mellett, hátul (helyenként az oldalhajóban) foglal helyet a gyóntató szék vagy gyóntatófülke. Nálunk is, a főbejárattól jobbra helyeztük el. A kiengesztelődés, bűnbánattartás kijelölt helye ez. Hitünk világosan tanítja, hogy itt a Megváltó Jézus Krisztus valóságosan van köztünk: elveszi a világ bűneit, személyes bűneinket is, szabaddá tesz, hogy tisztán tudjunk színe elé állni, nevét megdicsőíteni. Aki ide bemegy, bűnei megvallásával újra Krisztust választja.


4. Pontok és segítő kérdések elcsendesedéshez:

„Te alkottál végtelennek, mert úgy tetszett a szívednek -- Lelkem törékeny edénye, mert akartad, testet öltött, újra, újra kiüríted, s friss élettel újratöltöd. Ezt a kicsiny nádtilinkót mindenütt hordod magaddal és betöltöd a világot
örökké új dallamokkal” (Rabindranath Tagore: Te alkottál végtelennek). Haragtartás, örök méltatlankodás, hideg közömbösség, pletykaság, rosszhiszeműség, önzés – ha nem szakítunk ezekkel, bár fizikailag élünk, a lelkünk nem tud megtelni élettel. Nekem mely bűnömmel kellene szakítanom, hogy több élet legyen bennem és körülöttem?

5. Heti feladat:

 *** A templomszentelésre készülve válasszak ki életemben egy területet, amelyben szeretetemnek megújulásra van szüksége.  Vegyek részt ezen a héten egy hétköznapi szentmisén, s kérjem Istentől a kegyelmet, hogy megújulva tudjak élni és másoknak is életet adni. *** Szentgyónással is készüljek a nagy ünnepre!  Miatyánk… Üdvözlégy… Dicsőség…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése