Lelki felkészülés templomunk felszentelésére - 8. hét

8. HÉT TÉMÁJA: JÉZUS, AZ ÉLETADÓ  

1. Olvassuk el Szent János evangéliumából ezt a részt (Jn 20, 19-23): 

Amikor beesteledett, még a hét első napján megjelent Jézus a tanítványoknak, ott, ahol együtt voltak, bár a zsidóktól való félelmükben bezárták az ajtót. Belépett, megállt középen és köszöntötte őket: "Békesség nektek!" E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: "Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket." Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: "Vegyétek a Szentlelket!”

2. Elmélkedjünk az Ige felett:

„Együtt voltak” – a feltámadt Jézus mindig ott jelent meg, ahol több tanítvány együtt volt: amikor együtt imádkoztak, étkeztek, halásztak vagy éppen vándoroltak. Azt gondolnánk, a templomban mi is mindig „együtt vagyunk”. Mit mond erről Aranyszájú Szent János? „Jézus nem egy egyszerű (fizikai) együttlétről beszél. Amit Ő mond, az ezt jelenti: ha valaki elsősorban miattam szereti felebarátját, én velük leszek. Ma azonban azt látjuk, hogy az emberek nagy részének a barátsága mástól függ: egyikük azért szeret, mert őt is szeretik; a másik azért, mert tisztelik őt; a harmadik azért, mert valamilyen evilági ügy elintézésében valaki hasznos lehet számára. De nehéz találni olyan valakit, aki ahogyan kell: Krisztusért szereti felebarátját. Aki akkor is, ha gyűlölik, ha megsértik, ha halálveszély fenyegeti, nem szűnik meg szeretni. Mivel Krisztus így szeretett, a legnagyobb szeretettel.” Jézus messzire fénylő, lelkünket felmelegítő, életünket átalakító szent jelenlétét csak akkor tapasztalhatjuk meg, ha igyekszünk az Ő lelkületével fordulni embertársainkhoz, és templomi közösségünk minden tagjához. Istenünk, aki megengeded, hogy templomunk felszentelésének napját lelkünk javára megünnepeljük, hallgasd meg néped könyörgő szavát. Add, hogy erről a helyről mindig tiszta áldozat szálljon eléd, reánk pedig a megváltás bőséges kegyelme áradjon. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

3. Ismerjük meg templomunkat: az oltár

Az oltár a latin altare szóból származik, és azt a magaslati helyet jelölte, ahol az áldozatot bemutatták. Ezért az oltárhoz minden templomban a szentélyben legalább egy lépcsőfok vezet fel, melyet oltárlépcsőnek nevezünk. Az oltár kőből vagy fából készül, és az újabb előírások szerint elmozdíthatatlannak kell lennie. Felső lapját mensanak hívjuk, mert a hívő ember titokzatos eledele és életadó ereje az a kenyér, melyet Jézus ad erről az asztalról. Az oltár az a hely, ahol Jézus keresztáldozatának szentségi megjelenítése végbemegy. Mindezek miatt az oltár kiemelten tiszteletet érdemel. Az oltár több, mint miséző asztal, mert fel van szentelve és ahol lehetséges, szentek ereklyéivel ékesítik. 

4. Pontok és segítő kérdések elcsendesedéshez: 

*** Jézus vágya, hogy mi, az Ő tanítványai, az Ő Egyháza, „együtt legyünk”. Ki az a plébániai közösségben, akitől valamiért távol érzem magam? Mit tehetnék, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz?  
*** Jézus békességet hoz a Szentlélekben. Életem mely területére kell kérnem ezt a békét imádságban? 

5. Heti feladat: 

Ezen a héten vegyél részt valamilyen közösségi alkalmon vagy szolgálatban a plébániánkon. * Imában hozd magad elé az új templomot. Gondolatban ülj egy padba azzal a személlyel, aki nehéz számodra a plébániai közösségben. Kérd Jézust, hogy adja meg számotokra is, a ti kapcsolatotokba is az Ő békességét!     Miatyánk… Üdvözlégy… Dicsőség…