Nagy figyelmeztetés

http://nagyfigyelmeztetes.hu/2011/07/selymes-atya-a-nagyfigyelmeztetesrol-hanganyag/

Testvérek,

én meghallgattam Selymes atyát, a Mária Rádióban készült interjút.

Még nem voltam Medjugorjeben (bár nagyon szeretnék tavasszal elmenni), de lelkülete közel áll hozzám. Rájöttem (az évek során arra), hogy amit ott az üzenetek hordoznak, azok bennem is élőek, ugyanazokat a dolgokat vallom és hirdetem.

A most meghallgatottak alapján:

- A jelenidő rendkívüli pillanata a történelemnek, amit lelki éberséggel kell átélni
- Nem kell félelem legyen bennünk, Isten jóságos, irgalmas Istene a történelemnek
- Komolyan kell venni az Úr üzenetét, a Szentírást (tanulmányozni, igehirdetéseken nyitott lélekkel részt venni, életünket az Igéhez igazítani, vagyis élni kell az Igét, mert az Ige Jézus)
- Komolyan kell venni a napi imát (személyeset, közösségit, családit). Főleg pedig a napi szentáldozást! (Lehet, könnyen beszélek, mert pap vagyok). Jézus az Élet kenyere, ha nem esszük a testét, tényleg nem lesz élet bennünk.
- A magam életét is figyelembe véve, a havi gyónást ajánlom mindenkinek, a gyónásra készülni kell, a gyónás lényegi eleme a megtérés, mely az alázattal történő bűnbevallás és feloldozás által válik nyilvánvalóvá. Interneten többféle lelkiismeretvizsgálatot segítő írás olvasható, ezek jó segítség lehetnek.
- Elfogadom, hogy voltak és vannak magánkinyilatkoztatások az Egyházban. Találkoztam evangélium szellemével nem összeegyeztethető és azzal teljesen egybevágó eseményekkel, ezek közül párat az Egyházunk is elismert (Garabandal, Fatima, Lourdes). Medjugorjeből havonta kapok üzeneteket, egyetlen sort sem olvastam eddig, ami kétségeket ébresztett volna bennem a hitelessége kapcsán.
- Mivel ez egy családos lista: Medjugorje védelmezi a házasságot, a Jóisten (Szűzanyánkon keresztül) hívja gyermekeit, hogy vegyék komolyan az önátadó szeretetet, a megbocsátást és kiengesztelődést, hogy imádkozzanak együtt a családok (családos táborunkban ehhez nagy bátorítást kaptunk). Aki szeret, Istenben él. A szeretet mindig Isten akarata.
- "Nagy figyelmeztetés" - emberi külsőmnek nem hangzik valami jól, lélekben bent azonban tudom, hogy mindig rámfér egy-egy kicsi (barátoktól, papkollégáktól, előljáróktól). Ezektől van, mikro minőségileg javul az életem, jobban odafigyelek fontos dolgokra. Megelevenedik a lanyhaságom, összekapom magam, elseprem a hanyagságom hozta törmelékeket, külső és belső rend keletkezik.
- Hogy lesz-e ilyen a történelemben és a nagyvilágban, Isten fog-e beavatkozni egy nagy figyelmeztetéssel, nem tudom. Ki vagyok én, hogy a világ Urának terveit részleteiben ismerjem? Azt azonban megvallom előttetek, hogy ha igen, lesz nagy figyelmeztetés Isten részéről, én készen állok rá, főleg pedig nem félek (van lelkivezetőm, havonta gyónok, igyekszem éppen itt, éppen most is Isten előtt kedves életet élni, a kegyelem állapotában lenni). Nem félek, mert eléggé megismertem az Úr stílusát, szeretetét. Ha lesz, és ha mostanában lesz, még örülök is neki, mert tudom, hogy az nem véget, poklot és kéntűzes esőt fog jelenteni, hanem Lélek-áradást, megtérést, csodákat, új kegyelmeket, fényt, több Istent és szeretetet az embereknek és a világnak. Ezt a Bibliára épült hitem alapján látom így, és ebben egészen biztos vagyok!

Most ennyit szerettem volna veletek megosztani! Éljük szépen tehát ma is a jelen pillanatot, Isten akaratát, éljük meg a hitünket, és hát tegyük a dolgunkat, amit éppen itt, éppen ma meg kell tennünk!

Szeretettel:
István

Amikor Isten csak hallgat...

Évközi 20. vasárnap: Mt 15, 21-28


Vasárnapról vasárnapra követjük Jézus útját, életét. A mai evangélium leírása azt mondja el, hogy Jézus Dekapolisz (Tíz-város) vidékére megy, Tirusz és Szidon városok körzetébe. Ez egy gazdag, de életvitelében és szokásaiban világias, pogány terület. Saját királyuk, jogrendszerük, pénzük volt. Mindenfelé Aphrodité szerelem és szeretkezés istennőnek a szobrai voltak láthatóak, az emberek ezeket dicsőítették. És Jézus erre a területre megy el. Útján egy ilyen asszonnyal találkozik. Pogány asszony, de hallott Jézusról, és megszólítja Őt. Dávid Fiának nevezi, így kéri a gyógyító erőt súlyos beteg lánya számára. A helyzetkép szokatlan. Jézus –úgy tűnik-, nem figyel a hozzá szóló asszonyra, egy szóval sem válaszol. Ráadásul folytatja a beszélgetést a tanítványokkal. Csak velük beszélget. A tanítványok szíve nem esik meg. Sugalmazzák, hogy Jézus küldje haza ezt az asszonyt, mart csak zavar. Felvetődhet a kérdés: Jézust tényleg nem érdekli ennek a nőnek a problémája, aki a lányát szeretné életben tartani? Azt akarja az irgalmas Jézus, betegek gyógyítója, hogy az asszony lelkét összetörje? Nem. Azt akarja, hogy a hite növekedjen. Hogy egyre jobban, egyre mélyebben megismerje Őt. Az asszony pedig nem adja fel, nem ijed meg, nem sértődik meg. Tovább kérleli Jézust. „A kiskutyák is esznek a kenyérből, ami lehull uruk asztaláról” – mondja. Itt a kifejezésmód keménynek és megbélyegzőnek látszik. De figyelembe kell vennünk a kort és a nyelvhasználatot. Az asztalnál ülők és a gyermekek Izrael népét jelképezik, az asztal körül keresgélő kutyák hasonlata a pogányokra vonatkozik. Abban az időben nem voltak használatosak evőeszközök. Az ételt laposra sütött kenyérdarabbal vették ujjaik közé. Amikor az ilyen „kenyér-kanál” már túl zsíros lett, az asztal alá dobták és másikat vettek. Azt fejezi ki ezzel a képpel az asszony, hogy hite szerint a megváltás kegyelmei a pogányoknak is szólnak. Ez a hit egyben előre jelzi az Egyház egyetemes (katolikus) küldetését. Jézus meglepődik és megdicséri az asszony erős hitét. Vagyis, hogy pogányként bűnösnek nevezte magát és Hozzá, a Messiáshoz fordult. A csoda ez által következik be: lánya még abban az órában meggyógyult.

Mit üzen mindez nekünk, mit tanulhatunk ettől a pogány asszonytól?

Elsősorban a nehéz helyzetekre, időszakokra vonatkozik. Képzeljük most magunk elé ezt az asszonyt, aki lányáért könyörög. Egy édesanya a legjobbat akarja gyermekének, ezt tárja fel az Isten előtt. Jézus pedig nem néz rá, nem szól hozzá. Nehéz helyzet a mi életünkben is, amikor Isten nem válaszol, nem siet segítségünkre azonnal. Vajon mit szoktunk tenni ilyenkor? Amikor azt érezzük, hogy Isten csendben van. Fülelünk, de Isten hallgat. Voltunk-e már ilyen helyzetben? Kellemetlen érzés, fájdalom, szenvedés, magunkra maradottság érzése lehet úrrá rajtunk. Voltál-e már olyan helyzetben, hogy valakivel beszélgettél, elmondtad legmélyebb érzéseidet, feltártad magad előtte, kibeszélted már magad, de ő csak hallgatott. Úgy érezhetted, nem is figyel rád. Nem tudhattad, mi zajlik le benne, vajon egyetért vagy elutasít, mert nem mondott semmit. És ez most közted és Isten előtt alakul ki. De ez nem azért van, hogy összetörjön. Isten azt akarja, hogy hited növekedjen. Az asszonnyal pontosan ez történik. A jézusi pedagógia beválik. Tudja, hogy Jézus a Messiás, és kitartóan, hűségesen könyörög.

A nehéz helyzetekben két lehetőség áll előttünk is. Először: Lehetünk mérgesek, frusztráltak Isten előtt és elfordulhatunk Tőle, mondván, hogy nem hallgat ránk, nem figyel, nem segít. Ilyenkor az a rejtett gondolat és elvárás van a lelkünkben, hogy Istennek mindig és mindig úgy kell segítenie, ahogy mi elgondoljuk… Mondjuk, de nem gondoljuk komolyan, hogy „legyen meg a Te akaratod”. És elfordulunk Tőle. Ilyenkor Isten nem tudja bennünk növelni a hitet… Másodszor: a nehéz helyzetünkben továbbra is az Urat keressük, akárcsak a kánaáni pogány, azaz immár nagyon is mélyen hívő asszony. Engedjük meg, hogy Isten –ha akar- hallgasson. De mi folytassuk utunkat a hitben. Menjünk feléje. Kiáltsunk hozzá: „Uram, segíts rajtam!”. Ha nem érkezik válasz, nem azt jelenti, hogy Isten már nem gondoskodik, nem szeret engem. Bizonyára azt akarja, hogy még mélyebben megismerjem Őt. Fogadjuk el a nehézségeket is kezéből. A nehézségek idején a hitünk jobban növekszik. Sub ponderem crescit palma. Terhelés alatt növekszik a pálma. És amikor a hitünk a nehézségeken keresztül növekszik, mindig történik egy csoda, mint a kánaáni asszony esetében is, akinek lánya még abban az órában meggyógyult. Ez a mi életünkben is megtörténhet! Lehet, nem látványos, de valóságos csoda. Hitünk növekedése, reményünk erősödése és szeretetünk tökéletesedése mindig csoda, és gyümölcseit hamar észreveszik környezetünkben is.