2012. szeptember 30., vasárnap

Nagykilenced a Szentcsalád templom felszentelésére készülve - 7. hét


7. HÉT TÉMÁJA: A BŰN LEHETŐSÉGE FENNÁLL, DE ÉN ÚJRA KRISZTUST VÁLASZTOM  

 1. Templomunk felszentelési ünnepe közel van. Kilencedünk hetedik hete kezdődik. A héten erről az Igéről elmélkedünk (Róm 6,11-23):  

Ezért tekintsétek magatokat is úgy, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek Jézus Krisztusban. Ne uralkodjék tehát halandó testeteken a bűn, és ne engedelmeskedjetek kívánságainak. Ne adjátok át tagjaitokat a bűnnek a gonoszság eszközeként, hanem mint a halálból életre keltek, adjátok magatokat Isten szolgálatára, tagjaitokat meg az igazság eszközéül szenteljétek az Istennek. (…) Gyümölcsötök a megszentelődés, célotok az örök élet. Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka azonban az örök élet Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.

2. Elmélkedjünk az Ige felett:

„A szeretet lényege, hogy megfogjuk egymás kezét. A szeretet hiányának következménye, hogy darabjaira esik a világ. (…) Tudom, milyen, mikor egy közösség tagjai elkezdenek zsummogni, itt is, ott is hibákra találni, és ezért mindig csak a másikat okolni. Keresztes Szent János mondta: Ha egy csutakot az ingoványból kiveszünk, majd tűzre tesszük, annak előbb ki kell sírnia, fortyognia magából a mocsarat, s csak azután kaphat lángra. Persze naiv, aki azt hiszi, hogy a tűz szüli a fában lévő, a meleg hatására felszínre kerülő, mocskos levet. A tűz csak láthatóvá teszi az évek alatt felgyülemlett, éghetetlen ingoványt. Isten jelenlétében, a közösségben szépen megtisztulunk, és lassan-lassan mi is eggyé tudunk válni a lánggal, lobogni kezdünk, fényünk, világunk, melegünk lesz, eggyé válhatunk Krisztussal – ez a lelki élet. Nem szabad félnünk a tűztől, a lángtól, a közösségben végzett csendes munkától, mely mindannyiunkból olyan dolgokat hozhat felszínre, melyekről nem is volt sejtelmünk. (…) Ha őszintén szembe nézünk magunkkal, az újból és újból felcsapó szeretetlángokban elpárolognak hibáink, kisebb-nagyobb bűneinktől is megtisztulhatunk.” (Böjte Csaba)

3. Ismerjük meg templomunkat: gyóntatószék

Templomainkban –előírás szerint– valahol a bejárat mellett, hátul (helyenként az oldalhajóban) foglal helyet a gyóntató szék vagy gyóntatófülke. Nálunk is, a főbejárattól jobbra helyeztük el. A kiengesztelődés, bűnbánattartás kijelölt helye ez. Hitünk világosan tanítja, hogy itt a Megváltó Jézus Krisztus valóságosan van köztünk: elveszi a világ bűneit, személyes bűneinket is, szabaddá tesz, hogy tisztán tudjunk színe elé állni, nevét megdicsőíteni. Aki ide bemegy, bűnei megvallásával újra Krisztust választja.


4. Pontok és segítő kérdések elcsendesedéshez:

„Te alkottál végtelennek, mert úgy tetszett a szívednek -- Lelkem törékeny edénye, mert akartad, testet öltött, újra, újra kiüríted, s friss élettel újratöltöd. Ezt a kicsiny nádtilinkót mindenütt hordod magaddal és betöltöd a világot
örökké új dallamokkal” (Rabindranath Tagore: Te alkottál végtelennek). Haragtartás, örök méltatlankodás, hideg közömbösség, pletykaság, rosszhiszeműség, önzés – ha nem szakítunk ezekkel, bár fizikailag élünk, a lelkünk nem tud megtelni élettel. Nekem mely bűnömmel kellene szakítanom, hogy több élet legyen bennem és körülöttem?

5. Heti feladat:

 *** A templomszentelésre készülve válasszak ki életemben egy területet, amelyben szeretetemnek megújulásra van szüksége.  Vegyek részt ezen a héten egy hétköznapi szentmisén, s kérjem Istentől a kegyelmet, hogy megújulva tudjak élni és másoknak is életet adni. *** Szentgyónással is készüljek a nagy ünnepre!  Miatyánk… Üdvözlégy… Dicsőség…

2012. szeptember 23., vasárnap

Lelki felkészülés templomunk felszentelésére - 6. hét


6. HÉT TÉMÁJA: ISTEN MEGBOCSÁTÁSA MEGKÍVÁNJA, HOGY ÉN IS MEGBOCSÁSSAK  

1. A hatodik hét kezdődik imakilencedünk folyamatában. Heti igénk legyen ez:  

21 Akkor odalépett hozzá Péter és megkérdezte: "Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor kell neki megbocsátanom? Talán hétszer?" 22 "Mondom neked - felelte Jézus -, nem hétszer, hanem hetvenhétszer. 23 A mennyek országa hasonlít a királyhoz, aki el akarta számoltatni szolgáit. 24  Amikor elkezdte a számadást, eléje állítottak egyet, aki tízezer talentummal tartozott neki. 25 Mivel nem volt miből megfizetnie, megparancsolta, hogy adják el feleségestül, gyerekestül, minden vagyonával együtt, s úgy fizessen. 26 A szolga leborult előtte, és úgy kérte: Légy türelemmel irántam, s mindent megfizetek neked! 27 Az úr megkönyörült a szolgán, szabadon engedte, s adósságát is elengedte. 28 Amikor kiment, a szolga találkozott egy másik szolgával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, elkezdte fojtogatni és követelte: Add meg, amivel tartozol! 29 A másik szolga leborulva kérte: Légy türelemmel irántam, s mindent visszafizetek neked! 30 De ő nem engedett, hanem fogta, börtönbe vetette, míg meg nem fizette tartozását. 31 Amikor a többi szolga látta a történteket, igen elszomorodott. Elmentek és jelentették uruknak mind, ami történt. 32 Az úr maga elé hívatta, és így szólt hozzá: Te gonosz szolga! Kérésedre minden adósságodat elengedtem. 33 Nem kellett volna néked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én megkönyörültem rajtad? - 34 Ezzel az úr haragjában átadta a poroszlóknak, míg meg nem fizette mind, amivel tartozott. 35 Így tesz mennyei Atyátok is veletek, ha mindegyiktek meg nem bocsát szívből felebarátjának."

2. Elmélkedjünk az Ige felett:

Mi is az igazi szabadság? Hogy megtehetek bármit, amit csak akarok? Nem. Hanem az, hogy Jézus életének, megváltásának, bennem való életének köszönhetően nem kell a rossz, a bűn rabszolgája legyek. Van kiút a félelemből, ki lehet jönni a sötétségekből, a megkötözöttségekből. Az igazi szabadság Jézusban található meg. Akkor érem el, amikor elhiszem, sőt, átjárja egész bensőmet annak felismerése, hogy Isten megbocsátott nekem! Nincs az a nagy bűn, amit Isten ne tudna megbocsátani, ha leteszem, ha megbánom, ha kész vagyok változtatni. És ennek folytatása is van: én is ugyanígy tehetek. Elengedhetem mások hibáit, tévedéseit. Megbocsáthatok, ha vétettek ellenem, ha sértéseket kaptam tőlük. Szabad lehetek – Jézusban. Templomszentelésre készülve illő megvizsgálnom: nincs-e harag, sértődöttség a szívemben. Induljak el a megbocsátás útján… hogy szabad, fesztelen és örömteli legyen a szívem. 

3. Ismerjük meg templomunkat: a szentély

Ami az ószövetségi templomban a szentek szentje, az a keresztény templomnak a szentélye (sanctuarium). A templom legszentebb része ez, melyet a keleti liturgiában az ikonosztázion, nálunk régebben az oltárrács választott el a templomhajótól, annak a jelzésére, hogy Krisztus földi egyháza még úton van az örök haza felé. A szentély elsősorban a papság helye, mert a püspök és a pap részesül a felszentelésben sajátos módon az egyetlen és örök Főpapnak, Krisztusnak szolgálatából. A szentélyben az oltár, az ambó, a tabernákulum (oltárszekrény) foglal helyet, az Úr jelenlétének jelzésére. Itt nem megengedett az indokolatlan átjárás, hangos világi beszéd vagy beszélgetés, csakis a csend és a figyelmes szeretet az Úr iránt, aki jelen van népe körében.   

4. Pontok és segítő kérdések elcsendesedéshez:

*** Szent vagy… énekeljük a szentmisében. Szent, szentek, szentelés… Próbáld megfogalmazni: mit jelent neked személyesen, az hogy szent? 
*** Hogy éled meg csendes jelenlétedet az Úr előtt a templomban? Közel vagy távol szeretsz ülni a szentélytől (oltártól, a szentségi Jézustól)? Miért? Gondolkodtál már ezen?

5. Heti feladat:

Ha van már házi szentélyed, imádkozz ott egyedül vagy családtagjaiddal templomszentelésre készülőben plébániánk minden tagjáért. Ha nincs házi szentélyed, elérkezett az idő, hogy létrehozz egyet. Helyezz el bibliát, keresztet, gyertyát, rózsafűzért, más szentelt tárgyakat… de tudd, hogy az ott töltött minőségi idő és szívből jövő imád szenteli meg a helyet és a te életedet.   Miatyánk…  Üdvözlégy… Dicsőség… 

2012. szeptember 16., vasárnap

Lelki felkészülés templomunk felszentelésére - 5. hét


5. HÉT TÉMÁJA: ISTEN ELUTASÍTÁSA VAGY BEFOGADÁSA?

1. Közeledik templomunk felszentelésének ünnepe. Kilencedünk ötödik hetében olvassuk el ezt az Igét:

1 Egyik nap Jézus kiment a házból és leült a tó partján. 2 Nagy tömeg gyűlt köréje, ezért beszállt egy bárkába és leült, a tömeg pedig a parton maradt. 3 Ekkor példabeszédekben sok mindenre tanította őket, mondván: "Íme, kiment a magvető vetni. 4 Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az égi madarak és fölcsipegették. 5 Más mag köves talajba hullott, ahol nem volt neki elég föld. Gyorsan kikelt, mert nem volt mélyen a földben. 6 Amikor azonban forrón tűzött a nap, elszáradt, mert nem volt gyökere. 7 Ismét más szúrós bogáncsok közé esett. Amikor a bogáncsok felnőttek, elfojtották. 8 A többi jó földbe hullott s termést hozott, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik meg harmincszorosat. 9 Akinek füle van, hallja meg!" (Máté 13,1-9). 

2. Elmélkedjünk az Ige felett:

Mekkora kegyelem: az Ige! Az Isten Szava, a Szentírás, a Biblia. Minden szentmisén anyanyelvünkön hallgatunk belőle egy részt. Pár évtizede immár, milyen nagyszerű: ott van otthonainkban, a polcon, jobb esetben az asztalon, éjjeli szekrényünkön. „Az Ige testté lett és közöttünk lakott” (Jn 1,14). Az Ige, az Úr szava, minden kinyilatkoztatott szó bennünk akar testet ölteni. A Szóból élet lesz, ha meghallgatjuk, ha figyelünk rá, ha tettekre váltjuk. A mag a fenti példázatban Isten Szava. Hullhat köves talajra, eshet az út mellé, de kerülhet jó talajba is! Azaz: elmehet a füled mellett, meghallgathatod és elfelejtheted, de befogadhatod és tettekre is válthatod. Éld az Igét. Ha az Ige életre kel benned, megváltozik a látásod. Másként látsz embert, világot, Istent. Termést hozol, sokszorost. A szíved megváltozik, sebeid lassan gyógyulni kezdenek. Bűneid a keresztre szegeződnek. Nehéz érzéseid felszabadulnak, megváltódsz. Kapcsolataid rendbe jönnek. Szenvedésednek értelme lesz. Szereteted gyümölcseit gyermekeid, unokáid is élvezni fogják. Az Ige világosságában jársz. A Biblia ezt nevezi megtérésnek.         

3. Ismerjük meg templomunkat: az ambó

A II. Vatikáni Zsinat utáni liturgikus változtatásokban újra megjelent az ambó, vagyis Isten Igéje olvasásának, éneklésének és hirdetésének helye. Elhelyezkedése a templomhajó és szentély határán arra a lényeges igazságra figyelmeztet, hogy csakis az apostoli igehirdetésből derülhet fény földi életünk eseményeire és titkaira. Az igehirdetés középpont és forrás, hisz a hit hallásból ered. Az ambón legtöbb templomban állandóan kitéve látjuk a szépen bekötött, nagy formátumú Szentírást (lectionarium, evangeliarium).


4. Pontok és segítő kérdések elcsendesedéshez:

*** Szent Jeromos mondja: Az Ige nem ismerése annyi, mint Krisztus nem ismerése. Fontold meg, mit jelent ez a kijelentés személyesen számodra. 
*** Idézd fel: mikor találkoztál életedben először a Szentírással? Kitől kaptad első Bibliádat? 
*** Milyen hozzáállással, lélekkel hallgatod az igehirdetéseket, prédikációkat? Üzen benne neked az Úr? Gondolkodj most kicsit el ezen: találkozol az Igében Krisztussal? 
*** Őszintén nézz magadba: Rendszeresen olvasol Szentírást? Követed a havi liturgikus útmutatót, amit a templomban minden hónap elején kiosztanak?

5. Heti feladat: 

Vegyél részt egy hétköznapi szentmisén úgy, hogy még tudatosabban keresd a tanító Krisztust, figyelj szavára az Igében. Figyeld meg: mit üzent neked személyesen Jézus?   ***  Vedd elő személyes Bibliádat, keresd ki és olvasd még egyszer el a Máté 13, 1-9-et… Hívd a Szentlelket, elmélkedj csendben, adj hálát.  Miatyánk…  Üdvözlégy… Dicsőség…

2012. szeptember 15., szombat

Katolikusnak szentmise, reformátusnak úrvacsora. Katolikusok és reformátusok

Katolikusok és reformátusok: testvérek

Több listán is keringett a hír, hogy a magyarországi reformátusok 2012. május 24-én, a XIII. zsinati ciklus 10. ülésszaka keretében tárgyalták a Heidelbergi Káté (a Magyarországi Református Egyház hitvallási irata) új magyar fordítását. A református zsinat végül 57:17 arányban úgy döntött, hogy ma is szó szerint vallja a 450 éves tanítást, amely 80. kérdésében a katolikus szentmisét „kárhozatos bálványimádásnak” minősíti, mert a katolikus hit szerint Krisztus valóságosan jelen van a szentmisében átváltoztatott kenyér és bor színe alatt. Ott Kellermeyer professzor kifejti, mi erre a katolikus teológiai álláspont.

Pár szóban leírom, főleg lelkipásztori szemmel, amit én látok:

1. A II. Vatikáni Zsinat és II. János Pál pápa  óta számomra nem kérdés, hogy el kell kezdeni kereszténységben, azaz a keresztény felekezetek nagy családjában gondolkodni.

2. Vannak emberileg, logikailag soha fel nem oldható tanbeli különbségek, ilyen pl. az Eukarisztia / Úrvacsora teológiája is. Ezeket tudomásul veszem, de ezt a területet szándékosan és tudatosan nem érintem (függetlenül attól, hogy értek vagy nem értek hozzá). Úgy gondolom, erre csak a hivatalos teológiai vegyes bizottságok jogosultak. Ennek van már világszinten egyházi dialogikus kultúrája, gondoljunk 1999-ben az evangélikusokkal közösen kiadott nyilatkozatra a megigazulástanra vonatkozóan. Ez a gyakorlatban azt jelenti számomra, hogy amennyiben református kollégákkal vagyunk együtt, azt kérem, hogy "módszertanilag" tartsunk be egy picike játékszabályt: a teológiát bízzuk a teológusokra, mert ha nem, barátságunk nem tud hosszú távon működni. Ha csak arra figyelünk mi az, ami elválaszt, hogy tudom teljesíteni a Szentlélek és a Zsinat szándékát, hogy egységet építsek? Döntenem kell. Vagy-vagy.
  
3. Ha egységet akarok, nekem gyakorló lelkipásztornak marad az, hogy 
- keresem az emberi, baráti hangot (Vásárhelyen júniusban közös vacsorával zártuk az évet, sok jó beszélgetéssel, harmonikázással) 
- olyan területen működök együtt más felekezetűekkel, ahol ez nem igényel teológiai egymásrahatást, pl. jegyeskurzusok szervezése (Marosvásárhelyen két református gyülekezetben indult el az elmúlt évben... mert jófejek... mert fontosnak tartják... mert lehetséges... mert fontos, hogy "együtt")
- ami ennél is fontosabb: közös az ima, közös a Biblia. Úgy érzem, Isten komolyan kéri tőlem, hogy merjek együtt imádkozni Szentháromság-hívő, Jézus istenségét megvalló keresztényekkel együtt... Az Egyetemes Imaheteknek én rendkívüli fontosságot tulajdonítok... és hiszem lehetne ennél még többet, még szebbet is...
- leülni és egy adott településen együtt beszélni meg közéleti, társadalmi problémákat... erre együtt keresni utakat.

A lejátszó töltődik
forrás: hu.gloria.tv
Még valami:
- Erdélyben érdemes volna vegyes teológiai bizottságot felállítani a "a II. Vatikáni Zsinat szellemében", nem dogmatikai kérdések megvitatására, hanem a zsinat lelkipásztori karakterének sürgetésével. Tudnék pár konkrét témát a tárgyaló asztalhoz javasolni... és erre alkalmas teológusokat is... A szesszió végén jöhetne egy szakértelemmel és szeretettel megfogalmazott közös nyilatkozat, amit a főpásztorok jegyeznek és elrendelnek. Amolyan rendeletek és javaslatok formájában. Aranyközéputat és útjelző táblát is jelentő eligazítás lehetne, sok lelkipásztornak - mindkét oldalon. Nagy segítség lenne. Hátha eljön az ideje. Még egy kicsit fogyunk, s el is jön.

S még:
- itt is elkelne egy történelmi megbékélés és kiengesztelődés közöttünk. Baráti és emberi síkon, családi szinten, vegyes házasságokban, parókiákon és plébániákon, teológián és szószékeken... szavakkal és gesztusokkal integrálni a múltat, élni a történelmi jelent és tervezni a közös jövőt. Közös imával. Hogy hogyan kezdjük? Jól. Lépésről lépésre. Lenne ötletem. Ha van akarat, jön hozzá forma is.  


Ja, és az eredeti tény és kérdés: "kárhozatos bálványimádás"? Nem figyelek az ilyen üzenetre, szavakra, nyilatkozatokra, sem akkor, ha 450 éves szöveg, sem akkor, ha ezt ma írják le. "Vezérem bensőmből vezérel" (József A.) Én a Szentlélekre figyelek. Megbocsájtok, bocsánatot kérek és keresem a közös utakat, amely mindannyiunk Mennyei Atyjához vezet, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön (1Tim 2,4). 

2012. szeptember 14., péntek

Templomszentelés lesz Remeteszegen

Több mint két évtizedes álma válik valóra a marosvásárhelyi remeteszegi római katolikus közösségnek, amely a családi házból kialakított kápolnából hamarosan átköltözhet a Szent Család tiszteletére épített templomba. A csíkszeredai Esztány Győző (Makovecz Imre tanítványa) tervei alapján épített templomot október 13-án, szombaton délelőtt 11 órakor szentelik fel az Egyesülés negyedben. Az építési munkálatokat 2005-ben kezdték el, jelenleg az utolsó simításokat végzik.

A kezdet....
A Marosvásárhely legkisebb plébániájához tartozó hívek jelenleg egy, a Kerektó utca 2. szám alatt található családi házból kialakított, Remete Szent Antal tiszteletére szentelt kápolnában vesznek részt szentmisén. A plébániához 550 katolikus hívő tartozik, de ez a plébánia látja el a mezőségi szórvány számos településén élő híveit is. A közösség plébániai jellegéhez az állami jóváhagyást már 1990-ben megadták, de önálló plébánost csak 1995-ben kapott a közösség Ferencz István személyében. Tíz éve Szénégető István a közösség plébánosa, akinek nevéhez a templomépítés is köthető. „Ma, amikor minden szédületes sebességgel változik, átalakul, megszűnik, aztán gyorsan más létesítmények, célok, elvek, stratégiák és trendek kelnek életre, a templom a változatlanság és állandóság szimbóluma. Az örök Istenre, örök hazára mutat. Biztos pont, ahol benső béke árad belénk, ha megnyitjuk létünket, önmagunk legmélyével, lényegében Istenre és egymásra találhatunk” – magyarázza a templom fontosságát a lelkipásztor. Hangsúlyozza: a templom nagyszerű fórum arra is, hogy egy közösség egymásra találjon, megtanuljon összefogni és egymás segítségére sietni. „Ez a legnemesebb cél, a közösséggé épülés, mely minden emberi boldogság origója, forrása” – mondja.

...és most
A remeteszegiek kilenc hétig tartó imával készülnek a templomszentelésre, amelyet megpróbálnak nemcsak a közösség, hanem az egész város ünnepévé tenni. A fizikai felkészülés mellett a lelki, szellemi ráhangolódás fontosságára is figyelnek. „A felszentelés azt jelenti, hogy valamit kiragadunk a profán használatból, és egy hivatalos szertatás keretében „visszaadjuk” Istennek. A szentelés által Isten tulajdonába helyezzük ezt az életteret, pontosabban belátjuk, elfogadjuk, hisszük, hogy Ő lakik közöttünk” – magyarázza a szentelés lényegét Szénégető István.

Forrás: http://www.vasarhely.ro/kozter/templomszenteles-lesz-remeteszegen

2012. szeptember 9., vasárnap

Nagykilenced a Szentcsalád templom felszentelésére készülve - 4. hét


4. HÉT TÉMÁJA: JÉZUS KRISZTUS AZ ÉLŐ KŐ, AKIRE ÉPÍTHETÜNK

1. Kilencedünk negyedik hetéhez érkezve olvassuk el Szent Péter apostol első leveléből ezt a részt:

1 Szakítsatok hát minden gonoszsággal, minden álnoksággal, képmutatással, irigységgel és minden rágalmazással. 2 Mint újszülött csecsemők kívánjatok lelki, vizezetlen tejet, hogy rajta felnőjetek az üdvösségre, 3 hisz tapasztaltátok, hogy milyen jó az Úr. 4 Akihez járultatok, az élő kőhöz, amelyet - bár az emberek elvetettek - Isten kiválasztott és megbecsült, 5 és magatok is, mint élő kövek, épüljetek lelki házzá, szent papsággá, hogy Istennek tetsző lelki áldozatokat ajánljatok fel Jézus Krisztus által. 6 Ezért van benne az Írásban: Lám, kiválasztott, becses szegletkövet rakok le Sionban. Aki hisz benne, az nem vall szégyent. 7 Nektek tehát, mivel hisztek benne, dicsőségetekre válik, a hitetlenekre ellenben ez vonatkozik: "Az a kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkő lett", a botlás köve és a botrány sziklája: 8 megbotlanak rajta, mert nem fogadták el hittel a tanítást, amelyre meghívást kaptak. 9 Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket csodálatos világosságára. (1Pt 2, 1-10)

2. Elmélkedjünk az Ige felett:

Az Úr megadta, hogy templomszentelésre készülhetünk. Figyeljünk csak a fentebbi szavakra: kiválasztott, becses szegletkő (6. vers). A mi templomunk sem más. Kiválasztott, becses kövek építménye és titokzatos tere. De ezek kövek. Csak kövek. Az Úr sokkal inkább minket, megkeresztelt embereket akar kiválasztani és megbecsülni. Arra választott ki minket, remeteszegi plébániája híveit, hogy mint élő kövek, lelki házzá épüljünk. Vagyis szeretetben élő, egy közösséget alkotó családdá. Azzal válunk méltóvá majd átlépni új templomunk küszöbét, ha éljük ezt az igét. Ha tettekre váltjuk azt, amit az Élő Kő (4. vers), vagyis Krisztus kér tőlünk, hogy szakítsunk a képmutatással, irigységgel, rágalmazással (1. vers), azaz ha egymáshoz őszinték, tiszta szívűek, egyszerűek, és alázatosak próbálunk lenni. Ha merjük erősíteni, támogatni és dicsérni egymásban a jót. Hisz melyikünk ne tapasztalná napról-napra: milyen jó az Úr (3. vers)! Csakis így nőhetünk fel saját hivatásunkhoz, igazi önmagunkhoz, és végső célunk elérésére, az üdvösségre (2. vers).

3. Ismerjük meg templomunkat: a lépcső

Őseink hegyre, dombra építették a templomot. Még értették a szimbólumok nyelvét. Ám ha sík területen építkeztek, akkor is lépcső volt a templomajtó előtt, lépcsőn kellett fellépni a hajóból a szentélybe. Ez a mi templomunkban sincs másképp. A templomhajóból a szentélybe vezető lépcső arra tanít, hogy a szentek szentje, a szentély külön van választva mindennapjainktól. Oda nem vihetjük magunkkal a világ zaját, elcsendesedett, összeszedett lélekkel szabad belépnünk. Másfelől ez a lépcső arra figyelmeztet, amire Mózest szólította fel az égő csipkebokorból szóló hang: „Oldd le lábadról sarudat, mert a hely, amelyen állsz, szent föld” (Kiv 3,5). Ezt lélekben meg kell tennie a papnak, valahányszor felmegy a szentségi oltárhoz, mely nem más, mint a kereszténység égő, de el nem égő csipkebokra, a mennyország küszöbe. Újonnan épült templomunkban egyfelől lépcső vezet majd a templomszintre, de oltárlépcsőn léphetünk fel a szentély terébe is. A liturgikus tér berendezései pedig (oltár, ambó, tabernákulum) egyértelműen az égő csipkebokor valóságára utalnak.

4. Pontok és segítő kérdések elcsendesedéshez:  

*** Idézz fel néhány meghatározó élményt, amelyet plébániánk közösségében éltél meg és amely Isten felé irányította figyelmedet. Milyen erre visszagondolni? Mit érzel most, ha visszagondolsz? Hálával hozd újra Isten elé.  
*** Miben érzed magad hasznosnak, fontosnak, értékesnek ezen a plébánián? Mi a te részed, az Úrtól kapott feladatod ebben a lelki építményben?

5. Heti feladat: 

Imádkozz plébániánk közösségéért. * Dicsérj meg valakit a családodból és a plébániai közösségünkből. * Látogass meg egy testvért, akit régebb óta nem láttál vasárnapi szentmisén.    Miatyánk…  Üdvözlégy… Dicsőség…

2012. szeptember 2., vasárnap

Lelki felkészülés templomunk felszentelésére - 3. hét


3. HÉT TÉMÁJA: AZ ÖRÖK HAJLÉK

1. Olvassuk el figyelmesen ezt a részt Lukács evangéliumából: 

“Azt mondom hát nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogyha majd elfogy, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba. Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű. Aki a kicsiben hűtlen, az hűtlen a nagyban is. Ha tehát a hamis mammont nem kezeltétek hűen, ki bízza rátok az igazit? És ha a máséban nem voltatok hűek, ki adja oda nektek a tiéteket? Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert az egyiket gyűlöli, a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak” (Lk 16, 9-13).

2. Elmékedjünk az Igével:

Múlt héten Isten örökkévalóságáról volt szó. Ma ezt kérdezzük: hogyan nyerhetjük el ezt az örök életet?  Nem az anyagi javak megvetéséről olvasunk, hanem arról, hogy ezek hamis mammonná válhatnak. Megtéveszthetnek minket, megkötözhetnek, ha őket tekintjük az élet egyetlen biztos alapjának. Aki a mamonnak szolgál, elszakadhat az élet forrásaitól.
Igénk továbbá, a hűségre is hangsúlyt helyez. A földi javakat a Teremtőtől kaptuk. Ajándék minden. A hűség azt jelenti, nem tekintjük magunkénak, akár lelkiekben, akár anyagiakban, hanem az ő akarata szerint szolgálunk vele egymásnak. Isten csak átmenetileg bízza ezeket ránk. Azért adja, hogy földi boldogulásunkat segítsék. Boldogságunk akkor teljes, ha tudunk adni. Ajándékozó lelkületben élni. Szabadon és jószívvel adok, segítek másokon? Amit odaadunk másoknak, az marad meg az örök életre. Jobb adni, mint kapni. Segíts, akin csak tudsz, segíts, ha az Úrnak szolgálsz. Így szerzel igazi kincset magadnak. Ezeket már a halál sem veszi el tőlünk, magaddal viszed odaátra, mert ezek örökkévaló javak. Ez a mennyország előcsarnoka, belépő az örök élet küszöbén. 

3. Ismerjük meg templomunkat: az előcsarnok.

Az első századokban épült templomokban is a kapun belépve az előcsarnokba érkeztünk. Itt volt elhelyezve a vízmedence vagy kút, hogy az oda bejövők megmoshassák kezüket, arcukat. Ezekből alakult ki később a szentelvíztartó. A templomba lépve itt mossuk le a külvilág szennyét és felidézzük a keresztségünk misztériumát. Hintsük meg mindig magunkat szenteltvízzel! Az utóbbi évszázadban több templomban ide helyezték el a gyóntatószéket is. Így van ez nálunk, újonnan épült templomunkban is. A gyóntatószobában mossuk le lelkünk szennyét. Külső és belső megtisztulással valljuk meg, hogy mi az Urat választottuk, Jézus Krisztust és csak neki akarunk élni, szolgálni. Az első figyelem, amit az előcsarnok megkövetel tőlünk: ellene mondani a sátánnak, életközösségre lépni Krisztussal.

4. Pontok és segítő kérdések elcsendesedéshez:

*** Melyek az én igazi javaim? Hogyan gazdálkodom ezekkel? Milyen módon segítenek engem ezek a javak az örök élet elnyerésére? 
*** Megvan-e bennem a figyelmes szeretet, hogy segítsek, adjak, ajándékozzak másoknak időt, ha tehetem, anyagi javakat vagy bármit, amire szükségük lehet? 
*** Mivel tudnék én és a családom segíteni, hogy új templomunk egyre szebb és ékesebb legyen? És miben tudnám gazdagítani plébániai közösségem életét?

5. Heti feladat: 

Imádkozom különösen azokért, akik valamilyen szükségben szenvednek. * Meglátogatok valakit, akiről tudom, hogy magányos. * Felajánlhatom plébánosomnak, hogy felkarolok egy szegényt plébániai közösségünkből. * Vasárnap családommal együtt veszek részt a szentmisén.  Miatyánk...  Üdvözlégy...  Dicsőség...

2012. szeptember 1., szombat

Pasztorális Napokról az Erdély TV-ben

A lejátszó töltődik

A pasztorális napok zárónapján az Erdély TV vendége voltam. Szabó Éva kérdéseire igyekeztem válaszolni.