4. HÉT TÉMÁJA: JÉZUS KRISZTUS AZ ÉLŐ KŐ, AKIRE ÉPÍTHETÜNK
1. Kilencedünk negyedik hetéhez érkezve olvassuk el Szent Péter apostol első leveléből ezt a részt:
1 Szakítsatok hát minden gonoszsággal, minden álnoksággal, képmutatással, irigységgel és minden rágalmazással. 2 Mint újszülött csecsemők kívánjatok lelki, vizezetlen tejet, hogy rajta felnőjetek az üdvösségre, 3 hisz tapasztaltátok, hogy milyen jó az Úr. 4 Akihez járultatok, az élő kőhöz, amelyet - bár az emberek elvetettek - Isten kiválasztott és megbecsült, 5 és magatok is, mint élő kövek, épüljetek lelki házzá, szent papsággá, hogy Istennek tetsző lelki áldozatokat ajánljatok fel Jézus Krisztus által. 6 Ezért van benne az Írásban: Lám, kiválasztott, becses szegletkövet rakok le Sionban. Aki hisz benne, az nem vall szégyent. 7 Nektek tehát, mivel hisztek benne, dicsőségetekre válik, a hitetlenekre ellenben ez vonatkozik: "Az a kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkő lett", a botlás köve és a botrány sziklája: 8 megbotlanak rajta, mert nem fogadták el hittel a tanítást, amelyre meghívást kaptak. 9 Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket csodálatos világosságára. (1Pt 2, 1-10)
2. Elmélkedjünk az Ige felett:
Az Úr megadta, hogy templomszentelésre készülhetünk. Figyeljünk csak a fentebbi szavakra: kiválasztott, becses szegletkő (6. vers). A mi templomunk sem más. Kiválasztott, becses kövek építménye és titokzatos tere. De ezek kövek. Csak kövek. Az Úr sokkal inkább minket, megkeresztelt embereket akar kiválasztani és megbecsülni. Arra választott ki minket, remeteszegi plébániája híveit, hogy mint élő kövek, lelki házzá épüljünk. Vagyis szeretetben élő, egy közösséget alkotó családdá. Azzal válunk méltóvá majd átlépni új templomunk küszöbét, ha éljük ezt az igét. Ha tettekre váltjuk azt, amit az Élő Kő (4. vers), vagyis Krisztus kér tőlünk, hogy szakítsunk a képmutatással, irigységgel, rágalmazással (1. vers), azaz ha egymáshoz őszinték, tiszta szívűek, egyszerűek, és alázatosak próbálunk lenni. Ha merjük erősíteni, támogatni és dicsérni egymásban a jót. Hisz melyikünk ne tapasztalná napról-napra: milyen jó az Úr (3. vers)! Csakis így nőhetünk fel saját hivatásunkhoz, igazi önmagunkhoz, és végső célunk elérésére, az üdvösségre (2. vers).
3. Ismerjük meg templomunkat: a lépcső
Őseink hegyre, dombra építették a templomot. Még értették a szimbólumok nyelvét. Ám ha sík területen építkeztek, akkor is lépcső volt a templomajtó előtt, lépcsőn kellett fellépni a hajóból a szentélybe. Ez a mi templomunkban sincs másképp. A templomhajóból a szentélybe vezető lépcső arra tanít, hogy a szentek szentje, a szentély külön van választva mindennapjainktól. Oda nem vihetjük magunkkal a világ zaját, elcsendesedett, összeszedett lélekkel szabad belépnünk. Másfelől ez a lépcső arra figyelmeztet, amire Mózest szólította fel az égő csipkebokorból szóló hang: „Oldd le lábadról sarudat, mert a hely, amelyen állsz, szent föld” (Kiv 3,5). Ezt lélekben meg kell tennie a papnak, valahányszor felmegy a szentségi oltárhoz, mely nem más, mint a kereszténység égő, de el nem égő csipkebokra, a mennyország küszöbe. Újonnan épült templomunkban egyfelől lépcső vezet majd a templomszintre, de oltárlépcsőn léphetünk fel a szentély terébe is. A liturgikus tér berendezései pedig (oltár, ambó, tabernákulum) egyértelműen az égő csipkebokor valóságára utalnak.
4. Pontok és segítő kérdések elcsendesedéshez:
*** Idézz fel néhány meghatározó élményt, amelyet plébániánk közösségében éltél meg és amely Isten felé irányította figyelmedet. Milyen erre visszagondolni? Mit érzel most, ha visszagondolsz? Hálával hozd újra Isten elé.
*** Miben érzed magad hasznosnak, fontosnak, értékesnek ezen a plébánián? Mi a te részed, az Úrtól kapott feladatod ebben a lelki építményben?
5. Heti feladat:
Imádkozz plébániánk közösségéért. * Dicsérj meg valakit a családodból és a plébániai közösségünkből. * Látogass meg egy testvért, akit régebb óta nem láttál vasárnapi szentmisén. Miatyánk… Üdvözlégy… Dicsőség…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése