Nagykilenced a Szentcsalád templom felszentelésére készülve - 2. hét

2. HÉT TÉMÁJA: ÖRÖKSÉGEM AZ ÚR  

1. Templomunk szentelésére készülve, ezen a héten olvassuk el a Zsoltárok Könyvéből ezt a részt: 

Védelmezz, Istenem, hozzád menekülök. Ti így beszéltek az Úrhoz: "Uram, te vagy boldogságom, téged semmi nem szárnyal túl!" A szentekhez pedig, kik a földön élnek: "Ti kiválóak, minden kedvem tibennetek telik!" Bálványaik számosak, azok nyomában járnak. De én nem hozok nekik véráldozatot, és nevüket nem veszem ajkamra. Uram, örökrészem és kelyhem, te tartod kezedben sorsomat. Mérőláncom kedves földre esett, s kedvem telik örökségedben. 

Dicsőítem az Urat, mert értelmet adott nekem, s mert szívem még éjjel is figyelmeztet. Mindig szemem előtt lebeg  az Úr, ő áll jobbomon, hogy meg ne inogjak. Ezért örül a szívem és ujjong a lelkem s testem is békében fog majd nyugodni. Nem adod lelkemet a holtak országának, s nem hagyod, hogy szented meglássa a sírt. Az élet útjára  tanítasz engem. Színed előtt az öröm teljessége, s jobbodon a gyönyörűség mindörökké. (részlet a 15. zsoltárból)

 2. Elmélkedjünk az Ige felett: 

Örökség. Kétszer is benne van a fenti zsoltár részben. Isten az én örökségem. Ízlelgetem, forgatom számban a szót. Mit értek alatta? Hétköznapi értelemben örökség az, amit őseim rám hagytak... Ebben a zsoltárban egy fogság utáni hívő közösség nevezi Istent örökségének. Földi életének örökrésze és irányítója maga az Isten. Ez a nép a síron túli életben való részesedést is reméli Istenétől. Ebben az örökségben részesülünk mi is. Templom szentelésre készülve, talán ez a legjobb alkarom arra, hogy élőbbé tegyem kapcsolatomat az Örök Istennel, elevenebbé tegyem hitemet. Vágyok rá? Ezt az örökséget elnyertük a keresztségben. Drága örökségünket akkor nem hagyjuk elveszni, ha átlépjük a templom és a hit kapuját, hogy az Örök Istennel és egymással új módon találkozzunk. Isten a mi örökségünk! Az új templomba ezzel az örömmel lépek be: Istent keresem, Isten az én kincsem, örökségem.

3. Ismerjük meg templomunkat: templomkapu

A templom kapuja kettéválasztja a világot: külső világra és belső világra. Nem felejtheti el a mai ember: van belső világa is, mely végtelenül tágas, gazdag, kozmikus méretű és az örök Istenre irányul. Valahányszor igaz hittel belépünk a templomba, és reszt veszünk a szent liturgiában, beavatást nyerünk a Krisztus-követésbe, és megvalósul az, ami az emberi élet legnagyobb, legnemesebb reménysége: egyesülés a múlhatatlan élettel, Isten örökkévalóságával. A templom kapuja magát Jézust jelenti, aki ezt mondotta: “A juhok számára én vagyok az ajtó. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül. Ki-be jár, legelőre talál” (Jn 10,7-9). Aki hittel átlépi a templom küszöbét, valamiképpen már átment a halálból az életre, nem esik ítélet alá, hiszen a keresztség által, Isten irgalma folytán bocsánatban részesül.  

4. Pontok és segítő kérdések elcsendesedéshez:  

*** Olvassam el még egyszer lassan a zsoltárt és figyeljek arra, melyik verssor vagy szó érint meg leginkább. Maradjak ennél néhány percig, s akár magamban mondogatva ízlelgessem. Aztán nézzem meg, miért lett fontos most nekem? Ha van kivel, meg is oszthatom gondolataimat… Istennel mindenképpen!    
***  Gondoljak azokra, akiktől én valamilyen "lelki" örökséget kaptam, s nevezzem is meg ezeket az örökségeket. Melyek lehetnek azok? Becsület, tisztelet, alázatosság, gondoskodás, egyház szeretete, stb. Ezek közül melyekkel ajándékozom meg családomat, plébániai közösségemet, környezetemet?

5. Heti feladat: 

A hét folyamán, keressem meg vagy hívjak fel telefonon néhányat azok közül, akiktől lelki, szellemi örökséget kaptam. Aki engem Istenhez vezérelt, segített… Ha már nem élnek, akkor mondjak el értük egy imát.   Miatyánk… Üdvözlégy… Dicsőség…