Karácsony Főünnepét követő első vasárnapon Szent Család vasárnapját ünnepeljük. A megtestesülés csodáját Isten sokféleképpen végbevihette volna. Mégis választott népe közül egy különleges jegyespárra esett a választása, Isten Fiát Mária és József szeretete vette körül, amikor e világba jött. Fölfoghatatlan titok: Isten egy földi családba született bele. Jézus családba születik. De ezzel valójában egy újfajta család született az emberiség történetében, mely a Szentháromság szeretetének legtökéletesebb képe itt a földön és minden emberi együttélés legtökéletesebb, örök mintája. Minden földi családnak és emberi társadalomnak elénk állított modellje. Ha a Szent Család életére tekintek, megértem, mit kérek a Miatyánkban: amint a mennyben, úgy a földön is!
Jézus családja Mária és József, a názáreti Szent Család. Jézus, akinek az Atya dolgaiban kell lennie, Mária, aki igenjével lett az Úr szolgálólánya, és József, a munkás, az ács, aki igaz ember volt. Valóságos, egyszerű, mondhatni hétköznapi emberek. Félelmekkel, aggódásokkal. Nagy kérdésekkel, megoldhatatlannak tűnő problémákkal. Gondoljunk a foganás emberi körülményeire, a betlehemi szűlés-születés mostoha adottságára, az Egyiptomba való menekülésre, az idegen földön kényszerűségből eltöltött évekre. Nem egy kiváltságos, minden gond nélkül élő család ez. De amely felett nyitva van az ég, ahol érezni lehet, mert hittel keresik benne Isten Atyai jelenlétét. Ezért az egyszerű, hétköznapi názáreti család életkeretei között is felragyog a szeretet örök misztériuma, Jézus és az Atya mindeneket felülmúló kapcsolata. Ez a Szent Család lelkülete.
Jézus családja azonban csak első látásra Mária és József. Hisz mindaz, aki cselekszi a Mennyei Atya akaratát, az mind Jézus testvére, nővére, egy család vele. És ez az Egyház. Család és Egyház. Ez a kettő szorosan összetartozik. Az Egyház Jézus családja, a család kis-Egyház, azaz Egyház kicsiben. Ecclesia domestica. Magyarul: minden egyházi közösségnek, amelyet Jézus jelenléte gyűjt egybe, egyben családias közösség is kell legyen. Vajon családiasnak mondható-e a mi plébániánk, keresztény valóságunk? Egymás testvéreiként fordulunk egymáshoz, hogy Jézus valódi családjaként, a Mennyei Atya gyermekeiként élhessünk, akik szeretik egymást? Ha sok család, szerzetesi közösség és egyházközség formálódna názáreti otthonná, Isten országa a világ számára is kézzelfoghatóan jelen lenne a földön.
Szent Család ünnepe természetesen egyben bátorítás a keresztény családoknak. „A család az Egyház és a társadalom alapsejtje. Az emberi nem jövője ma a családtól függ, ezért működjünk együtt minden jóakaratú emberrel, aki felelősséget érez a család iránt” – így buzdít II. János Pál pápa a FC kezdetű apostoli buzdításában. Az isteni terv szerint a család egy megszentelt hely, amelyet az Egyház mindig támogat, különösen ma, amikor belülről és kívülről egyaránt sok veszély fenyegeti. Szükség van arra, hogy isteni segítséghez folyamodjunk, bizalommal tekintve a Szentcsaládra, az eredeti „családegyházra”, amelyben Isten titokzatos tervének megfelelően hosszú éveken át élt Isten Fia.
Csak az egység, a Szeretet-Isten ajándéka teheti a családot a szeretet, az élet befogadásának otthonává, a gyermekek számára pedig az erények és a keresztény értékek iskolájává.
A mai ünnep tehát arra indítja a keresztény családokat, hogy tapasztalják meg életükben az Úr szerető jelenlétét, s ugyanakkor Krisztus emberszeretetétől indíttatva tegyenek tanúságot a világban a szerelem és a szeretet, a házasság és a család szépségéről. A család, amely egy férfi és egy nő felbonthatatlan szövetségére épül, az a kiváltságos környezet, amely az emberi életet – annak kezdetétől természetes végéig – befogadja és óvja. Érdemes tenni a családért és a házasságért, mert érdemes tenni az emberért, aki Isten legértékesebb teremtménye.
Szeretettel kérlek, kedves szülők és gyermekek, imádkozzatok együtt, legyetek az imádság otthonaivá. A szülők szívesen imádkozzanak gyermekeikért. A gyermekek imádkozzanak apjukért, anyjukért és testvéreikért, és szeressék őket, a fiatalokat szüleik szeretetétől felbátorítva kövessék saját hivatásuk szavát a házasságra, papságra, vagy a szerzetesi életre; az idősek és a betegek, találják meg a számukra szükséges támogatást és megértést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése