Kedves testvéreim!
Közeledik a jótékonysági estünk, és én is feltettem magamnak a kérdést, miért akarom ezt a templomot. Néhány személyes gondolatomat osztom itt meg veletek.
Létrejötte óta talán legnagyobb kihívását éli remeteszegi plébániánk a templomépítésben. Fejtörést, sok idegességet, mindennapi megfeszített, felelősségteljes munkát jelent ez kis közösségünk számára. Istentől kapott hivatásunk, hogy az Ő jelenlétében éljünk, cselekedjünk, meghívásunk van a szentség megélésére.
A templomépítés hivatás, kiválasztottság is. Vagyis nem emberi kezdeményezés és vállalkozás csupán. Hiszem, hogy Isten letekintett ránk, áldó kezét ránk helyezte és akarja, hogy az ő Házát felépítsük a mi házaink között. Isten akarata, hogy felépüljünk lelki házzá és dicsőítsük Őt templomában (1Pét 2,5). Hisz egy nép akkor lesz igazán közösséggé, ha temploma van.
A templomépítés, tehát, Isten akarata. A mi feladatunk, hogy vele építkezzünk és vele épüljünk lelki házzá. Ha az Úr nem építi a házat, építői hasztalan fáradnak – mondja a zsoltáros. Fel kell jegyezni, át kell adni az utókor számára: építési engedélyünket egy dec. 8-án vehettük át, Szeplőtelen Fogantatás ünnepén. Több, mint hatvan napos víztelenítési kínlódás után 2008 március 25-re, Gyümölcsoltó Boldogasszony Napjára sikerült a vizet a kívánt szintre levinni (gyakran imádkoztunk a helyszínen!!). Isten a legnehezebb percekben is csak bizalmat, szeretetet kért tőlünk, a többi az Ő dolga és gondviselése volt. Valahányszor közösségünk imában, szeretetben összefogott, a munkálatok előbbre jutottak. Ezt látni kell. Ezek tények. Véletlen lenne? Nem, az égiek jelzései. Azt kell megértenünk belőle, hogy templomot nemcsak kőből, fából, hanem lelki áldozatból is építenünk kell. Fájdalomban élő, beteg testvérünk mondta a minap: fájdalmaimat a templomépítésért ajánlom fel! Igen, ebből is épülünk!
Istennek az tetsző, ha találkozhat velünk a szentmisén vasárnap (és hétköznap is) a kápolnában. Istennek az tetsző, ha mi szeretjük egymást, kapcsolatainkban egymásra figyelő és neki tetsző szolidáris, összetartó életet élünk. Így válunk méltókká arra, hogy dolgozhassunk, élhessünk az ő épülő templomáért. Ezért imádkozunk mindennap a jelenlegi kápolnánkban letérdelve az Úr előtt: Most légy velünk, hogy méltó hajlékot emeljünk a Te dicsőségedre, a Szent Család tiszteletére, és az emberi lelkek javára. Taníts meg bízni gondviselésedben, hogy ne feledjük el: Te mindig velünk vagy! Segíts, hogy szent hajlékod mielőbb felépüljön!
Akarom, hogy Isten akarata megvalósuljon, üzenete eljusson hozzánk. Akarom, hogy temploma felépüljön és közösségi életünk szíve legyen. Hogy általa lüktessen bennünk, közöttünk az élet, a jóakarat, a szentség. Én -valószínüleg hamarosan- odébb állok, máshová vezet el a Jó Isten gondviselése. Szabadnak kell lennem tőle, mégis vágyaim, álmaim, céljaim nagyon szorosan kötődnek most hozzá. Most itt élek, veletek lakok itt, együtt szeretném mindezt veletek megvalósulva látni. Köszönöm, hogy ebben társaim vagytok, hogy én is társatok lehetek.
Szeretettel,
István
Számomra nagy csoda ez a templom... nagyon sok apró csodának köszönhető minden apró téglája. Csoda azt is látni, ahogyan sok jó ember akarata, vágya valósul meg benne, és ezáltal a Jóistené is. Hiszem, hogy áldásosak ezek az erőfeszítések a közösség számára. :)
VálaszTörlés