A SZERETET DÖNTÉS.
Célunk: a szeretethez való visszatérés a családban, közösségünkben, újrakezdés a szeretetben. Az elmúlt héten a szavak böjtje segíthetett abban, hogy elcsendesedjü nk, amikor kell, bölcsen szóljunk, beszédünk figyelmes szeretetet hordozzon.
A következő héten meghívlak, hogy közösen tartsuk meg az
ELVÁRÁSOK BÖJTJÉT.
Személyiségünk négy alapszükséglete: fontos legyek, értékes legyek, szabad legyek, valahová tartozzak. Mindezek végérvényes kielégítését és betöltésést egyedül Isten adhatja meg. De az élet rendje szerint, egy-egy cseppet közvetítenek felénk Isten végtelen boldogságának tengeréből azok, akikkel találkozunk.
Ha Istennel nem vagyunk többé szoros kapcsolatban, emberektől kezdjük várni, sőt elvárni, olykor követelni, hogy adjanak szeretetet! Sokszor azon töprengünk, vajon mások, akiket szeretünk, miért fordítanak ránk olyan kevés figyelmet, időt, felénk fordulást és törődést. Úgy érezzük, járna nekünk, hogy mindezt tőlük megkapjuk. Arra figyelünk tehát, ami nincs. Szeretnénk tőlük valamit megkapni, hogy fontosnak, értékesnek, szabadnak érezzük magunkat és biztosak legyünk afelől, hogy valakihez tartozunk.
A másokkal szembeni elvárás belső feszültséget okoz, haraghoz és indokolatlan ítélkezéshez vezethet el.
A nagyböjtben irányítsuk figyelmünket arra, amink van. Annyi de annyi ajándékot, jó szót, figyelmességet kaptunk Istentől és egymástól. Elég hálásak vagyunk érte? Az Írás mondja: jobb adni, mint kapni. “Jobb” – ez azt jelenti, hogy Isten képessé teszi az embert arra, hogy szeretetének csatornája legyen és megáldja, hogy önajándékozó életet tudjunk élni. Az elvárások böjtje tehát azt jelenti a következő napokon, hogy nem azt szemléljük, mit nem kapunk meg másoktól, hanem mi az, amit ajándékozhatunk örömmel, szabadon és szeretettel szeretteinknek.
Jézus szava:
Mert aki meg akarja menteni az életét,
elveszti, aki pedig elveszti az
életét énértem, megmenti azt.
Mert mit használ az embernek,
ha az egész világot megnyeri is,
önmagát pedig elveszti vagy romlásba viszi? Lk 9,23-25
Én azért jöttem, hogy nektek életetek legyen és bőségben legyen... Jn 10,10.
Ahhoz, hogy szeretetet kapjunk ez az út vezet: adjunk elvárások nélkül és osszuk meg azt a keveset, amit kaptunk. Megpróbáljuk?
* Segítő kérdések:
1. El tudom-e a hozzám legközelebb állókat fogadni úgy, ahogy vannak?
2. Tudatában vagyok-e, hogy senkit nem fogok tudni megváltoztani?
3. Szoktam-e szeretteimnek vágyaimról, kívánságaimról, elvárásaimról beszélni?
4. Hogyan tudnék felszabadítóan hatni szeretteimre, hogy örömre derüljenek és felszabadultan kacagjanak?
5. Hálás vagyok-e mindenért, amit Istentől és szeretetteimtől kapok?
Mit határozok el?
Kérjek hozzá kegyelmet Istentől.
Döntésem: Ma / holnap / a héten szeretetből arra törekszem, hogy ............ ......... ......... ......... ......... ......... ...
Sok kegyelmet! Imádkozzunk továbbra is egymásért, hétköznapi lelkigyakorlatozó k! István atya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése