ÚJ ÉLET JÉZUSBAN - Látogatásunk az újszegedi testvérplébánián

Tartozom nektek sok mindennel. Hónapok óta nem írtam magamról. Most olyan erős és mély tapasztalataim vannak, egyszerűen nem tudtam ellenállni, és ide ültem, hogy írjak.
Hogy veletek találkozzak. És az Egyház szépségéről, közösségi mivoltának csodájáról írjak nektek.

Újabb tapasztalat arról, hogy nincs véletlen, csak Gondviselés. Kis Imrét egy szovátai szabadságolás ideje alatt ismertem meg 2006 júliusában. Áldott, szeretetteljes ember, közösségben gondolkodó pap.

Csak csodálkoztunk, mennyi hasonlóság rajzolódik ki a két közösség, az Újszegedi Boldog Kalkuttai Teréz és a Marosvásárhelyi Remete Szent Antal plébániánk élete között. Akkor még ők is templomépítő közösség voltak, azóta ott már volt templomszentelés.

A templom az új egyházképet, a kommúnió Egyházat jeleníti meg, körszerkezetű, ugyanúgy, mint az épülő Szent Család Templomunk.
Tavaly székelyföldi zarándokútukon pár órát együtt tölthettünk, ez volt az első igazi találkozás, arcok, emberek egymásba fényképeztük a kölcsönös szeretetet. Imre jónak látta, ha idén május elején meghív minket, néhányunkat egy húsvéti közösségi napra. A lelkinapnak az Élet Jézusban mottót adták.

Elkezdtünk készülődni. Mit is jelent az élet - Jézusban. Érzések, gondolatok születtek bennünk. Megszülettek az első tanúságtételek. Szépek voltak a találkozások, kicsit féltünk is az új feladattól. Fokozódott bennünk a vágy és a kiváncsiság, hogy találkozzunk újra ottani testvéreinkkel.
Május 8, péntek. A napot Jézusnak ajánlom és elindulunk. Két autóval. Egy pillanatra elbizonytalanodunk, amikor felmerült, hogy Elődnek vissza kell fordulnia, később Lehelt nem akarták átengedni a román határnál, de könnyedén rájöttünk, hogy csak az ellenség próbálkozott félelmet ébreszteni a lelkünkben. Nem sikerült. Biztonságosan haladtunk előre, mint akiket Isten Lelke vezérel. Lelkesen, kicsit sem fáradtan érkeztünk Szegedre. A plébánián közösség fogad. Családos csoport tartja péntek esti találkozóját, kint gyerekek fociznak. Az emeleten Ige-olvasó kis csoport. Röviden bemutatkozunk. Azt érzem, otthon vagyok. Nem a pogácsa és a bor miatt, hanem a máris megtapasztalt szeretet intenzítása miatt. Aztán szentmise... itt újra elcsendesedünk Istenben. Szálláshelyek. Előddel vagyok a plébánián. Beszélgetek Imrével.

Szombat. Reggel szegedi dóm, püspökség, majd a dóm tornyából nézünk szét a magaslatból. Séta, beszélgetés. Ebéd, halaszlé. Felfedezem, hogy milyen nagy kincs Pali. A Jeromos ifjúsági csoportot vezeti. Elkötelezte magát a szeretet parancsa mellett, szolgál a közösségben. Megtudom, hogy a plébániához kb. 18.000 lélek tartozik. Két templomuk van, az Árpádházi Erzsébetről nevezett templom 100 éves lesz, és a Kalkuttai Boldog Teréz templom.

Új Élet Jézusban: szolgálat, közösség, misszió - lelkinap. Köszöntés, ének. Mintha érezhetővé válna a kegyelem közénk érkezése. Van itt valami természetfeletti. Sok csillogó szem, nyitott szív. Elmélkedésem, benne Erika megrendítő tanúságtétele. Szülei elvesztéséről beszél, de az élet szeretetének üzenetét halljuk.
Utána kiscsoportok, majd szentmise. Sokadalom, az udvar megtelik emberekkel, gyermekek játékával, kacajával. Lehetünk vagy kétszázan itt. Kiárad az öröm, mindenhol beszélgetnek az emberek.
Este plébániánkat mutatja be Korondi Marika, Domokos Józsi, Erika és Lehel. Családos közösségeink működéséről beszélnek, majd Erikáék a Nyikó menti árvíz idején megélt missziós tapasztalatokat mondanak el. Remeteszegi képsor vetítése. A két Erika esti imája.

Itt most megmutatok nektek néhány fényképet, hogy mi minden meglepetés és kegyelem várt még ránk. Isten beszélt hozzánk az ott megtapasztalt mély szeretet által.

Vasárnap. Közös szentmise az Erzsébet templomban.


Testvérek üdvözlése a templom előtt szentmise ünneplés után.


Közösek gyökereink.

Kézfogással, pár kedves szóval köszönünk el.

Az Erzsébet templom előtt.


Rövid látogatásunk a szalvatoriánus nővéreknél: Annamária Lengyelországból, Ghyoti Indiából és Erika Magyarországról. Rózsa nővér évekig imádkozott, hogy újszegeden épüljön templom, legyen élő közössége és jöjjenek újabb nővérek. Halálát követően imája sokszoros termést hozott. Mindhárom imaszándéka életrevált.

Ghyoti nővér az Eukarisztia előtt


A mi Erika nővérünk, Annamária és Ghyoti nővérek


Délután az alsóvárosi ferences templomot látogattuk meg.

Rengeteg találkozás, hosszabb-rövidebb beszélgetés, arcok és mosolygó szempárok, megosztott érzések, tapasztalatok, sok jó szó és bátorítás él tovább a lelkemben. Tanulhattunk is. Egy plébánia közössége csakis a szeretet tettei által elevenedik meg. A befogadás, az odafordulás, a megszólítás, együttérzés és meghallgatás, egymás felkarolásának és felvállalásának gyakorlata által.

Egy test vagyunk. Ha neked jó, és te örülsz, az az én örömöm is. Nem baj, ha te zarándokolsz Fatimába vagy Lourdesba, és ez nekem nem adatik meg, én nem tudok oda elmenni. Ha te ott jártál, ha te ott imádkoztál, pontosan olyan, mintha én is veled lettem volna. Mert szívedben voltunk. Együtt voltunk ott is, most is egyeknek kell lennünk.

Azt is láttam, hogy egy plébánián milyen fontos szerepet játszanak a kis közösségek. Újszegeden kiscsoportok egész hosszú sorát hallhattuk a szombat esti bemutatóban. A plébánián minél több élő csoport működik önellátó módon a Szentlélek vezetésében, annál inkább elmondható, hogy közös otthon, második család. Ebben nagyon jók, ezt nagyon megkívántam.

És a papok egysége. Flóri és Imre atya... szerintem a Szentlélek rendkívüli adományai ők, szívük a mai egyházzal dobog, ott vannak, ahol Isten az embereket keresni és gyógyítani akarja. Létezésükkel kisugározzák az Isten szeretetét. Ez elég is.

Pali, Géza, Szilvi, Zoltán és a többi fiatal... igen, lelkesedő szolgálatukból és egységükből is ragadt át rám valami. Szívemben vannak. Köszönöm.