MISSZIÓ

A jegenyei plébánia irodájában ülök. Elkezdődött a falu jubileumi missziója. Isten engem küldött, hogy legyek üzenetének hirdetője, hogy örömhírt vigyek az ittenieknek. Kinézek az ablakon: minden irányból árad a fény, a domboldalokon hatalmas hóréteg. Tegnap idősebb emberek panaszolkodták, ekkora telek, mint az utóbbi években, rég nem voltak. Hm... milyen viszonylagos minden - tűnödök el. Százharminc kilóméterrel odébb, Vásárhelyen fordítva mondják az emberek, a havat és hónyujtotta élményeket hiányoljuk az utóbbi években. Mindenesetre itt tél van, olyan igazi. Hideg és hó mindenütt.

Kis, élő közösség és plébánia a jegenyei. Darvas Emil tavaly került ide, Gergely István (Csányi) után. Mondja, hogy Mátyás Karcsi nyolc éves plébánosságának, akkori munkájának gyümölcseit szedegeti. Pontos, lelkesítő, közösséget építő lelkipásztori stílusa ma is érezhető. A templomban ministránsok hada fogad. Kicsik, nagyok. Pontosan mondják az imát, érezhetően jelen vannak, figyelmesek. A padokban egyszerű, munkás embereket látok, tágra nyílt szemekkel. Minden mozdulatomat lesik, szavaimra érezhetően megnyitják a lelküket.

A misszió alkalom két pap találkozására. Jót tesz az Emillel való beszélgetésem, ahogy a múlt heti, Pál V. Barnival való együttlétünk nyomait is örömmel viszem tovább. Csak ülünk, és önkéntelenül jönnek és jönnek a témák. Másokról, kicsit magunkról beszélünk. Tanulunk egymástól és lelkesítjük egymást.

Elgondolkodom: ha ennyi gyümölcse van egy missziónak, nem kellene többször, gyakrabban megszervezni? Az Egyház a misztériumból él, a liturgiában ünnepel, de a misszióban adja tovább a jóhírt. Pár évvel ezelőtt sokszor idéztük Ratzinger egyik nyolcvanas évek elején mondott beszédét: az Egyház vagy kis csoportokban újul meg és él, vagy nagyon meggyengülve, erőtlenűl él tovább. Ma ezt mondanám: Erdélyben az Egyház, katolikus közösségünk vagy missziós arculatot ölt és felerősődik, vagy óhatatlanul erejét veszti. Hajszálerein vérzik el. A szórványon keresztül.

Tényleg: arra gondolok, hogy lehetne egy egyházmegyei missziós csoportot szervezni. Barátokra, ferencesekre, de a jezsuitákra is gondolok. Meg Pap Lacira és közösségére. Vagy a Magvető... Szent András Iskola és mások. Szóval egy missziós igényű, képzett, különféle módszerekkel dolgozó missziós csoportra gondolok, akiket időről-időre meg lehetne hívni. Igazi, minden réteget megszólító evangelizáció... a megújulás folyamatát segítő, átfogó misszió.

És tovább: nem kellene tovább gondolni ezt a szót, hogy misszió? Párbeszéd, emberek felkeresése, meghívása, utcai jelenlét és dialógus, ott lenni, ahol híveink vannak, kint a piacon, bent a nagyvásárlóban. Megtervezni, imával előkészíteni, embereket bevonni, testvéreket erre képezni, aztán indulni, elmenni, felkeresni, hirdetni... Hű, ahogy írom, már belelkesedtem! Nyomtatványokat, leveleket készíteni, sajtót is bevonni, internet, újság, rádió. Plébániánként, mondjuk három évenként. Három évente 8-10 nap.

Mondani, hogy Isten az Atyánk, neki gondja van reánk... bízzunk benne. Mondani, hogy Jézus hatalmas, ereje véget nem érő. Mondani, hogy van Szentlélek! Énekelve, imádkozva. Örömmel, fiatalosan.

Testvérem! Szólj hezza.