"Ha gyorsan akarsz eljutni valahová - menj egyedül.
Ha messzire akarsz eljutni, menj másokkal együtt"
(Latin-amerikai közmondás)
Az imanyolcad feléhez érkeztünk. Ma este a cserealji református templomban imádkoztunk. Még a bevezető estéről hordozom az igehirdető Lakatos Péter egyik kijelentését: az Úr átszegezett kezében mindnyájan egyek vagyunk... Az idén is nyitva tartom a szívem, figyelem a lelkészek és papok odaadását, hogy hogyan mélyülnek el barátságok köztünk.
Mindenki nyitott és elszánt a közös imára és cselekvésre ebben a városban. Kegyelem, hogy nem érzékelek farizeizmust. Ennek a városnak hatalmas esélye, lehetősége a közösségeket vezető lelkészek és papok jó kapcsolata, barátsága.
Berekméri Melinda megosztotta ma, kislánya tegnap megkérdezte este, "Anyu hova mentek?" "A templomba" - válaszolta. "Melyikbe?" - kérdezte a hat éves Virág. "A katolikus templomba." "A mi katolikus templomunkba?" - kérdezett vissza...
Hát nem zseniális! Templomaink a mi templomaink! Közös otthonaink. A gyermekek lelkéből szól a Lélek. "Nekünk itthon itthon kell érezzünk magunkat egymás templomában, mert egyazon Atyának vagyunk a gyermekei..." - mondta Berekméri Melinda, ma este. Íme, a bölcsesség. Ilyen egyszerű. Tényleg lehetnénk testvérek.
Ezért imádkozom: "Hogy eggyé legyenek kezedben".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése