Adjon Isten minden szépet, Irigyeknek békességet.
Adjon Isten minden jót,
Hazug szájba igaz szót.
Hontalannak menedéket,
Éhezőknek eleséget,
Tollat író kezébe,
Puját asszony ölébe.
Legényeknek feleséget,
Szegényeknek nyereséget,
Áfonyát a havasra,
Pisztrángot a patakba.
Istenhitet a pogánynak,
Hű szeretőt a leánynak,
Szép időben jó vetést,
Szomorúknak feledést.
Sarkvidékre hideg telet,
Az árváknak jó kenyeret,
Fegyvereknek nyugalmat,
Szelíd szónak hatalmat.
Betegeknek egészséget,
Fuldoklóknak reménységet,
Vitorlának jó szelet,
Napfényből is öleget.
Jó lövést az ordasokra,
Nyíló ajtót vaskapukra,
Vándoroknak fogadót -
Isten adjon minden jót!
Az új esztendőben.
Az Új Esztendő - Egyházmegyénk Jubileumi éve, millénium.
(A képen látható Jóbel a zsidó liturgiában használatos kürt, melynek megszólalása a nagy jubileumot jelzi (annus jubilei), Mózes III. k. 25, 8-17 szerint minden 50. év, melyet 7 × 7 szombat év = 49 után kürtszóval (héb. jóbel, innét neve) hirdettek. A Jóbel Évben minden mezei munka szünetelt, a zsidó rabszolgák visszanyerték szabadságukat s az eladott földbirtok visszakerült előbbi tulajdonosához, illetve annak örököséhez. Az egész Palesztinában hirdetett «szabadság» tehát az ország minden személyének s összes földbirtokának szólt, amiért a Jóbel Évet a «szabadság-évé»-nek is nevezték (Ezek. 46, 17). Ezen intézmények, mint a szombat és a szombatév alapeszméje továbbvezetésének végcélja: az egyes családok megóvása a végképi elszegényedéstől s elzülléstől, a föld termékenységének emelése és a földbirtok felosztása körül létrejött egyenetlenségek kiegyenlítése, szóval a régi zsidó társadalom félszázadonkénti ujjászületése.)
(A képen látható Jóbel a zsidó liturgiában használatos kürt, melynek megszólalása a nagy jubileumot jelzi (annus jubilei), Mózes III. k. 25, 8-17 szerint minden 50. év, melyet 7 × 7 szombat év = 49 után kürtszóval (héb. jóbel, innét neve) hirdettek. A Jóbel Évben minden mezei munka szünetelt, a zsidó rabszolgák visszanyerték szabadságukat s az eladott földbirtok visszakerült előbbi tulajdonosához, illetve annak örököséhez. Az egész Palesztinában hirdetett «szabadság» tehát az ország minden személyének s összes földbirtokának szólt, amiért a Jóbel Évet a «szabadság-évé»-nek is nevezték (Ezek. 46, 17). Ezen intézmények, mint a szombat és a szombatév alapeszméje továbbvezetésének végcélja: az egyes családok megóvása a végképi elszegényedéstől s elzülléstől, a föld termékenységének emelése és a földbirtok felosztása körül létrejött egyenetlenségek kiegyenlítése, szóval a régi zsidó társadalom félszázadonkénti ujjászületése.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése