SZÁLTELEKTŐL ÖREGIG

A házszentelések ideje embert próbáló, de hivatáserősítő időszak. Ma Szálteleken, Mezőmadarason, Szénáságyban és Mezőfeketében voltam, amit a helybeliek Öregnek mondanak. Nehéz volt a gyaloglás a hidegben, nagy területet jártunk be. A mezőségi szél megcsípte a homlokomat. A tanyákon néha kutyákkal kellett viaskodni, nem tagadom, szedtem is a szaporát...

De mozgásba hozza egy ilyen nap a lelkiismeretemet is. Vajon nem így kéne pásztoroljam évközben is a rámbízottakat? Kint lenni, emberek között lenni... nem evilági dolgokkal, hanem mennyei valóságokkal foglalkozni... egész nap imában lenni, az emberekkel együtt... éhes lelkű és szomjas emberekkel találkozni, párbeszédben lenni... betegekért imádkozni... a gonszt és művét Jézus nevében kiparancsolni... Egyesek szószerint egy éve várták, hogy megérkezzek. Megrázó volt Janka Sanyiéknál a rákos beteggel találkozni. Daganat, kemoterápia... és mégis Jézusból remény és erő és gyógyulás! Mások, sokan nyitott kapukkal, de emögött többre vágyódó lélekkel, kérdésekkel is készültek. A házszentelés eseményében érezhetően megjelenik Jézus, mi behívjuk a házakba, és valami olyan történik, ami szemmel nem látható ugyan, nincs rendkívüli semmi, mégis de a nyitott szívűek érzik azt, hogy ünnep van, az üdvösség napja.

Madarason összeszámoltuk, 22-en vagyunk katolikusok. Gyarapodtunk. 2002-ben 7 katolikust tartottunk számon. Bementünk az iskolába, találkoztam a teljes tantestülettel, köztük Rével, György Imolával, Orsival... Együtt imádkoztunk az iskoláért, a gyermekekért. Nagyon szép volt.

Szénáságyban Rózsika bejárta az egész falut, mindenkit lelátogatott, hogy értesítse a testvéreket, házszentelés lesz. Tűz, lélek... Csongi végig velem jött. Hét éve ugyanúgy, mindig olyan szótlanul, szeretetteljesen. Két új család van. Fiatalok... a remény nagyon apró fényei. Akarom hinni, hogy Jézust vittük ma el hozzájuk, aki azért jött, hogy nekünk életünk legyen, és bőségben legyen. A szórvány néha ijesztő, zord körülményei között is.

Néhány érdekes adat Mezőmadarasról. Ma 22 katolikust tartok számon. Minden páratlan számú hónapban van szentmise Török Endre házánál.

1332-ben fordul elő először neve a pápai tizedjegyzékben, de már akkor így: Madaras. (Beke: Az erd. egyházmegye. 166.; Orbán: Székelyföld. IV. 204.) 1567-ben Mezőmadarast ír az oklevél, amikor a regestrumban 23 kapuval szerepel. (C. Suciu: Dicţionar istoric.; Orbán: i.h.)

1332-ben plébániatemploma van, ekkor papja, Bertalan a pápai tizedjegyzék szerint 25 dénárt és 1 banálist fizet, 1334-ben 6 dénárt, 1335-ben 6 veröczeit. (Beke: i.h.)

Középkori temploma a mai lelkészlak területén állott. 1803–1804-ben bontották le és köveit az ugyanakkor épített nagyobb templomnál és papi csűrnél használták fel.1850-ben még sok követ szedtek ki alapjaiból. (Benkő K.: Marosszék. 322.; Kovács: Magyar ref. templomok. II. 682.)

Orbán Balázs látta még alapfalait és megállapította, hogy félkör alakú apszisa volt, tehát román kori templom. (i.h.) Ugyanő jegyzi fel, hogy „a templom helyén tett ásatások hihetetlen mennyiségű embercsontra vezettek, ami itt vívott csatának, vagy járványnak dúlásait jelöli” (uo.) Ennél valószínűbb, hogy itt a templom mellett ősi temető volt.

Az új templom tornya 1871-ben ledőlt, de már a következő évben újra felépítették. (Kovács: i.h.)

Madaras középkori lakói mind katolikusok voltak, és a reformáció óta reformátusok.

Régi lakóiról a helynevek beszélnek: a XVI. századból Gyér csere, Dércsel, Kaptánlyuk, Domhát, Verescsere (SZOKL. VI. 408.); a XIX. századból Várostető, Borjútilalmas, Büdöstó, Gyilkos, Akasztófatető, Sómtető, Nagyvölgytető, Vultur, Határhegy, Ceglédtető, Nádas, Kétárok pataka, Sósgödre pataka, Faron lévő patak, Pálpadjapatak, Kerekhegypataka, Rózsapataka, Sómpatak, Töviságy, Hidegvölgy pataka, Cegedpataka, Tekespataka, Szénáságy pataka, Gyümölcskút, Küpüs.