2010. június 12., szombat

ÚRNAPJA: KRISZTUS TESTÉNEK ÉS VÉRÉNEK FŐÜNNEPE









Az ősbűn elkövetése után étkezési tilalmat hallottunk: “Nem ehetsz a kert közepén elhelyezett fa gyümölcséről”. Most beteljesedett az idő. Új és örök szövetség köttettett ég és föld között, eljött az áldás új korszaka. Az embernek szabad, lehet, sőt ennie kell a mennyből alászállott kenyérből. Beteljesedtek az ószövetségi próféciák, Isten táplálja gyermekeit, ő ad kenyeret övéinek, Ő rendez lakomát az emberek számára. Ez a kenyér az élet kenyere és az örök élet záloga. Nem véletlen az sem, hogy Jézus éppen Betlehemben jött e világra, ami azt jelenti: a kenyér háza. Ma az Egyház a kenyér háza, és minden oltár Betlehem, ahol megtestesül, közénk jön, földre száll Jézus, az Örök Íge, önmagával, isteni életével és szeretetével táplál minket. De ezt a kenyeret venni kell és enni kell. Hogy hozzá hasonuljunk, hogy ugyanaz az érzés legyünk bennünk, ami Benne volt, hogy Jézus életét élhessük. Ha Krisztus Teste táplál, részesülök az áldozat lelkületében, hogy hordozzam keresztjeimet és életem nehézségeiben felismerhessem az elhagyott Jézust. Ha Krisztus Teste táplál, megtanulom átadni az életem, élő Eukarisztia leszek, aki odaadja önmagát, idejét, birtokolt javait, szívét, annak, akinek éppen szüksége van rá. “Annál nagyobb szeretete senkinek sincs, mint aki életét adja a barátaiért”. Ha Krisztus Teste táplál, beleépülök Krisztus Testébe, az Egyházba, a közösségbe. Megtanulok befogadni és tovább adni, csapatban gondolkodni, megosztani és másokra figyelő életet élni. Ha Krisztus Teste táplál, az erősség kenyerét eszem, hogy hűséggel és kitartással, állhatatossággal őrizzem a lelkem. Ha Krisztus Teste táplál ma, a földi életben, Ő lesz örök életem boldogsága is. Krisztus Teste, őrizz meg minket az örök életre. Ámen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése