Gondolatok nagyböjtre
Íme, hitünk szent titka! – mondja a pap a szentmisében és rámutat az oltáron átváltozott kenyérre és borra. Átlényegülés ez, átalakulás… igazi csoda! Mintha ott lennénk az emeleti szobában, a cönákulumban, mintha csak bent lennénk az utolsó vacsora termében, ott vagyunk Jézussal és övéivel. Egy darab kenyér, ostya, amely most már hitem szerint nem az. Hanem az élő Krisztus Teste! Egy kevéske bor, amely most már nem az. Hanem a Messiás megváltói Vére! Az értem adott Test, az értem kifolyt Vér… A Golgotán vagyok. Most hal meg a názáreti Jézus, ott vagyunk sírjánál, és épp most lépik ki, támad fel, mert legyőzi a halált. Ezt tudom, ezt vallom, ezt mondom. Ez van most itt. És ilyenkor imádásunk jeleként térdelünk, és hittel nézünk fel az Úr testére és vérére, majd ráfeleljük: „Halálodat hirdetjük, Urunk, és hittel valljuk feltámadásodat, amíg el nem jössz”.
De mi zajlik le ilyenkor benned, testvérem? Hogy ejted ki ezeket a szavakat? Gondolkodj el kicsit… Érted, amit mondasz? Sejted, mi van itt most? Nem. Nem értjük. Nem baj. Ezt nem is lehet érteni, mert „meghaladja elmémet, s csodálkozom” (Zsolt 138). Titok ez. Húsvéti titok. Hitünk legszentebb titka. Szemléljük, csodáljuk az Eukarisztiát, Krisztus Testét és Vérét, mely őrzi és ajándékozza a feltámadásban elkezdődő új életet.
Úgy gondolom, ebbe a titokba illeszkedik bele a nagyböjt kegyelmi történése is. A nagyböjt nem vallási praktikák gyakorolgatásának próbája, nem az önfegyelmező erőfeszítések, böjt, lemondás időszaka csupán. Hanem elsősorban meghívás arra, hogy találkozzunk Jézussal. Az elhagyott Jézussal, a kereszthordozó Jézussal, a kigúnyolt Jézussal, a lábamat megmosó Jézussal, a keresztre-szögezett Jézussal, a feltámadt Jézussal. Ez az út az én utam is, a te utad is. Az átlényegülés, átalakulás titkának útja. Hogy benne miért hordozunk el fájdalmakat, betegségeket, nem tudjuk. Hogy miért vagyunk olykor magányosak, nem tudjuk. Hogy miért a szenvedés, halál, nem tudjuk. Nem tudjuk, mert hitünk szent titka. De Jézussal találkozunk, és benne, vele elhordozzuk, és általa szabadon, örömmel indulunk tovább. Vele élünk, vele szenvedünk, vele halunk meg és vele támadunk új életre is.
Szeretettel várunk nagyböjti találkozásainkra, hogy együtt szegődjünk oda Jézus mellé, aki betegségeinket, aggódásainkat hordozza, hogy új életet nyerjünk jelenléte által. Várunk a keresztúti imákra minden pénteken este 6 órakor, a hétköznapi szentmisékre, a március 19-i gyógyító misére. És ami legfontosabb: várunk a legszentebb szentháromnapra április 21-24-én!
István atya
Íme, hitünk szent titka! – mondja a pap a szentmisében és rámutat az oltáron átváltozott kenyérre és borra. Átlényegülés ez, átalakulás… igazi csoda! Mintha ott lennénk az emeleti szobában, a cönákulumban, mintha csak bent lennénk az utolsó vacsora termében, ott vagyunk Jézussal és övéivel. Egy darab kenyér, ostya, amely most már hitem szerint nem az. Hanem az élő Krisztus Teste! Egy kevéske bor, amely most már nem az. Hanem a Messiás megváltói Vére! Az értem adott Test, az értem kifolyt Vér… A Golgotán vagyok. Most hal meg a názáreti Jézus, ott vagyunk sírjánál, és épp most lépik ki, támad fel, mert legyőzi a halált. Ezt tudom, ezt vallom, ezt mondom. Ez van most itt. És ilyenkor imádásunk jeleként térdelünk, és hittel nézünk fel az Úr testére és vérére, majd ráfeleljük: „Halálodat hirdetjük, Urunk, és hittel valljuk feltámadásodat, amíg el nem jössz”.
De mi zajlik le ilyenkor benned, testvérem? Hogy ejted ki ezeket a szavakat? Gondolkodj el kicsit… Érted, amit mondasz? Sejted, mi van itt most? Nem. Nem értjük. Nem baj. Ezt nem is lehet érteni, mert „meghaladja elmémet, s csodálkozom” (Zsolt 138). Titok ez. Húsvéti titok. Hitünk legszentebb titka. Szemléljük, csodáljuk az Eukarisztiát, Krisztus Testét és Vérét, mely őrzi és ajándékozza a feltámadásban elkezdődő új életet.
Úgy gondolom, ebbe a titokba illeszkedik bele a nagyböjt kegyelmi történése is. A nagyböjt nem vallási praktikák gyakorolgatásának próbája, nem az önfegyelmező erőfeszítések, böjt, lemondás időszaka csupán. Hanem elsősorban meghívás arra, hogy találkozzunk Jézussal. Az elhagyott Jézussal, a kereszthordozó Jézussal, a kigúnyolt Jézussal, a lábamat megmosó Jézussal, a keresztre-szögezett Jézussal, a feltámadt Jézussal. Ez az út az én utam is, a te utad is. Az átlényegülés, átalakulás titkának útja. Hogy benne miért hordozunk el fájdalmakat, betegségeket, nem tudjuk. Hogy miért vagyunk olykor magányosak, nem tudjuk. Hogy miért a szenvedés, halál, nem tudjuk. Nem tudjuk, mert hitünk szent titka. De Jézussal találkozunk, és benne, vele elhordozzuk, és általa szabadon, örömmel indulunk tovább. Vele élünk, vele szenvedünk, vele halunk meg és vele támadunk új életre is.
Szeretettel várunk nagyböjti találkozásainkra, hogy együtt szegődjünk oda Jézus mellé, aki betegségeinket, aggódásainkat hordozza, hogy új életet nyerjünk jelenléte által. Várunk a keresztúti imákra minden pénteken este 6 órakor, a hétköznapi szentmisékre, a március 19-i gyógyító misére. És ami legfontosabb: várunk a legszentebb szentháromnapra április 21-24-én!
István atya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése