„Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok… én megkönnyítlek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, és megtaláljátok lelketek nyugalmát. Az én igám édes, az én terhem könnyű”.
A mai evangélium arról szól, hogyan hívja magához Jézus az embereket, hogy azok nyugalmat találjanak. Lelkünknek nyugalmat ajánl és kínál az Úr. A Máté evangéliumában leírtak alapján Jézus eddig a nagy tömegek felé szolgált, most el kezdi figyelmét az egyes emberre fordítani. Izrael, a választott nép nem ismerte fel a Messiást. Ezért Jézus örök szeretetével fordul oda egyenként és személyesen az emberekhez, szegényekhez és gazdagokhoz, zsidókhoz és idegenekhez, bűnösökhöz és megfáradtakhoz: minden egyes emberhez. Tudja Ő, mi lakik az ember szívében, hogy az élet mozgalmas, fárasztó is lehet. Tudja, hogy rengeteg munkád van, munkahelyeden, majd otthon, a háztáján, és hogy ezek felemésztik erőidet. Tudja, hogy az élet le tud fárasztani… Jézus nem azt mondja, hogy ha fizikailag, lelkileg elfáradtál, sok minden nyomja a szívedet, akkor menjél el kicsit szabadságra… Vásárolj meg egy könyvet, az majd segít… Menj el egyik testvéredhez és imádkozzatok… ezek persze mind jó dolgok! Hanem azt mondja: jöjjetek Hozzám! Az kell legyen az első, hogy Hozzá megyünk, meg kell tanuljuk, ha lelkünkben meg vagyunk fáradva, Jézushoz kell jönnünk.
Jézus azt is hozzá teszi azonban: „Vedd magadra az én igámat”. Hogy lehet nyugalmat találni, ha igába kell állnom? És mikor lehet egy iga édes? Az iga képe az állattenyésztéssel és teherhordással foglalkozó falusi embernek nem volt idegen. A hagyomány szerint a gyermek, majd fiatal Jézus nevelőapjával, Józseffel igákat is készített. A komolyabb, súlyosabb terhet nem emberi erővel cipelték, hanem szekérre rakták. Teheneket vagy ökröket fogtak be elé. A nagy testű szarvasmarhák nyakába tették a keményfából készült jármot, vagy más néven „kettős igát”, amelyet a vonórúdhoz erősítettek, és úgy húzatták a nehéz terhet, a mezei terményeket, fát, követ. Szegényebb emberek néha saját nyakukba vették az igát, ha nem volt igavonó barmuk. Az is megtörtént, hogy rabszolgát fogtak be teherszállításra, vagy malomkőmozgatásra. A „kettős iga” úgy volt megtervezve, hogy a nagyobb ökör vigye a nagyobb terhet. Erre mondja Jézus: vedd fel az én igámat. Ha a teher, amit hordozol, túl nehéz, akkor nem engeded, hogy én hordozzam, az igát te vetted a válladra. Nem a helyeden vagy. Velem gyere egy igába, hadd vigyem én - mondja. Ő szeretne lenni a vezető, aki hordozza terheimet és gondomat viseli (Gondviselő). Kapcsolódjunk, tehát Jézushoz és engedjük, hogy vigye terheink nehezét.
Mit jelent ez az ige az életünkben?
Mindenekelőtt tanuljuk meg, hová kell menni, amikor fáradtak vagyunk. Ha fizikailag fáradt vagy, felüdít egy jó zuhanyzás, egy alvás. De ha lelkileg, szellemileg fáradtál el, Jézus azt mondja, jöjj hozzám, jöjj, ahogy vagy. Így vegyél részt egy szentmisén! Vidd el fáradalmaidat. Ő szerető karjaiba fogadja azokat, akiket az élet kifárasztott és elnyomott.
Voltál-e olyan ember társaságában, aki mindig levert, kifáradt, lehangolt, tele van panaszkodással, arcára van írva: nehéz a földi lét, és állandóan az élet nagy tragédiájáról beszél? Mit éreztél? Te is fáradtabb lettél. És voltál-e olyan ember közelségében, akinek puszta jelenléte, szavai felüdítettek, megvidámítottak? Érzed a különbséget? Mi lehet a titka? Meghívás és ösztönzés ez arra, hogy igyekezz eleget pihenni, aludni, felüdülni, feltöltődni. Lásd meg az életben a szépet, az igazat, a jót, a szentet is. És másokat is hívj erre.
XVI. Benedek pápánk a papok évét záró ünnepen szólt a papokhoz. Ezt mondta: Tudom, sokat szolgáltok, fáradtok, túlterheltek vagytok, nem jut mindenre idő… Mit kell tenni ebben a helyzetben? Helyes prioritást felállítani. A szentatya azt kérte, hogy a papok ezt a fontossági sorrendet kövessék: Eukarisztia – Igehirdetés – Karitász – Személyes ima – Pihenés. Jézus felüdít minket az Eukarisztiában, a szentmise ünneplésében, szentségimádásban, a csend misztériumában. Nyissam meg előtte életemet, hadd töltekezzek megnyugvással, békével.
A mai evangélium arról szól, hogyan hívja magához Jézus az embereket, hogy azok nyugalmat találjanak. Lelkünknek nyugalmat ajánl és kínál az Úr. A Máté evangéliumában leírtak alapján Jézus eddig a nagy tömegek felé szolgált, most el kezdi figyelmét az egyes emberre fordítani. Izrael, a választott nép nem ismerte fel a Messiást. Ezért Jézus örök szeretetével fordul oda egyenként és személyesen az emberekhez, szegényekhez és gazdagokhoz, zsidókhoz és idegenekhez, bűnösökhöz és megfáradtakhoz: minden egyes emberhez. Tudja Ő, mi lakik az ember szívében, hogy az élet mozgalmas, fárasztó is lehet. Tudja, hogy rengeteg munkád van, munkahelyeden, majd otthon, a háztáján, és hogy ezek felemésztik erőidet. Tudja, hogy az élet le tud fárasztani… Jézus nem azt mondja, hogy ha fizikailag, lelkileg elfáradtál, sok minden nyomja a szívedet, akkor menjél el kicsit szabadságra… Vásárolj meg egy könyvet, az majd segít… Menj el egyik testvéredhez és imádkozzatok… ezek persze mind jó dolgok! Hanem azt mondja: jöjjetek Hozzám! Az kell legyen az első, hogy Hozzá megyünk, meg kell tanuljuk, ha lelkünkben meg vagyunk fáradva, Jézushoz kell jönnünk.
Jézus azt is hozzá teszi azonban: „Vedd magadra az én igámat”. Hogy lehet nyugalmat találni, ha igába kell állnom? És mikor lehet egy iga édes? Az iga képe az állattenyésztéssel és teherhordással foglalkozó falusi embernek nem volt idegen. A hagyomány szerint a gyermek, majd fiatal Jézus nevelőapjával, Józseffel igákat is készített. A komolyabb, súlyosabb terhet nem emberi erővel cipelték, hanem szekérre rakták. Teheneket vagy ökröket fogtak be elé. A nagy testű szarvasmarhák nyakába tették a keményfából készült jármot, vagy más néven „kettős igát”, amelyet a vonórúdhoz erősítettek, és úgy húzatták a nehéz terhet, a mezei terményeket, fát, követ. Szegényebb emberek néha saját nyakukba vették az igát, ha nem volt igavonó barmuk. Az is megtörtént, hogy rabszolgát fogtak be teherszállításra, vagy malomkőmozgatásra. A „kettős iga” úgy volt megtervezve, hogy a nagyobb ökör vigye a nagyobb terhet. Erre mondja Jézus: vedd fel az én igámat. Ha a teher, amit hordozol, túl nehéz, akkor nem engeded, hogy én hordozzam, az igát te vetted a válladra. Nem a helyeden vagy. Velem gyere egy igába, hadd vigyem én - mondja. Ő szeretne lenni a vezető, aki hordozza terheimet és gondomat viseli (Gondviselő). Kapcsolódjunk, tehát Jézushoz és engedjük, hogy vigye terheink nehezét.
Mit jelent ez az ige az életünkben?
Mindenekelőtt tanuljuk meg, hová kell menni, amikor fáradtak vagyunk. Ha fizikailag fáradt vagy, felüdít egy jó zuhanyzás, egy alvás. De ha lelkileg, szellemileg fáradtál el, Jézus azt mondja, jöjj hozzám, jöjj, ahogy vagy. Így vegyél részt egy szentmisén! Vidd el fáradalmaidat. Ő szerető karjaiba fogadja azokat, akiket az élet kifárasztott és elnyomott.
Voltál-e olyan ember társaságában, aki mindig levert, kifáradt, lehangolt, tele van panaszkodással, arcára van írva: nehéz a földi lét, és állandóan az élet nagy tragédiájáról beszél? Mit éreztél? Te is fáradtabb lettél. És voltál-e olyan ember közelségében, akinek puszta jelenléte, szavai felüdítettek, megvidámítottak? Érzed a különbséget? Mi lehet a titka? Meghívás és ösztönzés ez arra, hogy igyekezz eleget pihenni, aludni, felüdülni, feltöltődni. Lásd meg az életben a szépet, az igazat, a jót, a szentet is. És másokat is hívj erre.
XVI. Benedek pápánk a papok évét záró ünnepen szólt a papokhoz. Ezt mondta: Tudom, sokat szolgáltok, fáradtok, túlterheltek vagytok, nem jut mindenre idő… Mit kell tenni ebben a helyzetben? Helyes prioritást felállítani. A szentatya azt kérte, hogy a papok ezt a fontossági sorrendet kövessék: Eukarisztia – Igehirdetés – Karitász – Személyes ima – Pihenés. Jézus felüdít minket az Eukarisztiában, a szentmise ünneplésében, szentségimádásban, a csend misztériumában. Nyissam meg előtte életemet, hadd töltekezzek megnyugvással, békével.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése