2009. november 3., kedd

Erika, Svájc

Erős nő, akinek nincs vesztegtni való ideje. Kezében mobil telefon, autó kormány, sátrat állít Szovátán, összead, szoroz, házat épít, hordja a borvizes ládát, kisbabákat tart karjaiban, jegyesekkel beszélget, csoportokat szervez. Családtól családig, embertől emberig halad, gyorsan gondolkodik, gazdag érzésvilággal helyezkedik bele sokak hétköznapjaiba. Fáradhatatlan, korán kelő, későn fekvő szerzetesnő. Imájában emberek, házaspárok, családok, kisbabák, anyák, apák, papok.

Erika 2003 óta az erdélyi családpasztoráció kiapadhatatlan ötletű munkatársa, szülőanyja, szíve és mozgatórugója. Pár hete érezzük hiányát, és tudjuk: Isten akarta, hogy máshol, másoknak is adjon karizmájából, mindenre kiterjedő figyelméből és szeretetéből. Svájcban is várták, szeretik. Továbblépett, oda is megérkezett.

Gondolunk rád, hass, alkoss, gyarapíts, aztán várunk haza!

1 megjegyzés:

  1. nagyon örülök ezeknek a szavaknak. Mindannyian tudjuk, tapasztaljuk, hogy Erika "gazdag" nő. Jó hogy valaki szavakba öntötte mindazt, ami Ő. Nagyon hálásak lehetünk Istennek őérte. Most hogy odavan, mégis jelez, hogy továbbra is hordoz minket a szívében, imáiban. Imádkozzunk mi is érte, hogy gyarapodjon Isten szeretetében, most a lelkigyakorlata alatt különösen. ida

    VálaszTörlés